WiFi a vonaton

Kihasználva a Chiltern Railways kedvességét, hogy egészen gyors ingyen wifit biztosít az utazóközönségnek, a vonatról posztolok. Írni persze nem mindig könnyű, mert megy mint a fene, plusz az ablakon betűz a nap és csillog a képernyő.

Az utolsó nap is kellemes volt, pár ambulánst megnéztem azért, meg besegítettem vérvételbe, de semmi különösebben megterhelő. De vége a pihenő hétnek, amikor rendesen eleget alszom, rendszeresen étkezem és mindennap tornázom. A kajára persze otthon is igyekszem figyelni, de azért úgy könnyebb, ha hét elején leadom, hogy sok halat meg gyümölcsöt szeretnék és elkészítik nekem. Azt megint megfogadtam, hogy otthon mindennap tornázom, sajnos bringás idő még mindig nem várható. (Itt persze lehetne). Az alvással is igyekszem, de sajnos az nem mindig jön össze.

Legközelebb február 25-én jelentkezem, akkor Kidderminster a célpont, addig otthon

Appraisal

Ma tényleg csendes, békés hétvégi nap. Mindenki jól van, gyógyul, senki nem panaszkodik. Ebédre Sunday Roast, mert itt a vasárnapi ebéd nem rántotthusi krumplipürével.

Így végre nekiveselkedtem az appraisal dokumentáció kitöltésének. Már korábban írtam, hogy a GMC (kamarai) tagság illetve a működési engedély meghosszabbításához évenkénti értékelés kell, egy teljesen új rendszer, még mindenki csak tapogatózik. Én októberben voltam tájékoztatáson, akkor a lelkemre csomózták, hogy ne hagyjam az utolsó pillanatra. Akkor ezt szentül el is határoztam, aztán az elhatározást elsodorta az élet. Most viszont írtak az ügynökségtől, kedvesen megkérdezték, hogy haladok. Bevallottam, hogy még sehogy, de ha már ilyen kedvesen figyelmeztettek, nekiláttam. Nem rossz egyébként, ha az embernek évente követnie kell a pontjait, meg kell terveznie a következő évét, ilyesmi. És nem csak az ötéves ciklus végén szembesül azzal, hogy mennyi pontja hiányzik, mint otthon oly sokszor előfordul. Na nem velem, főleg mert az előző ciklusban a PhD mindent vitt, csak sajnos azt csak egyszer lehet elsütni. Meglepve láttam, hogy 2012-ben milyen jól állok továbbképzési pontokkal (mert a magyar pontokat is elfogadják itt). Szerencsére, mert 2011-ben nem remekeltem. Milyen jó lenne, ha otthon is lehetne önbevallás útján pontokat szerezni…. (Itt arra is kaphatok pontot, ha szakirodalmat olvasok, márpedig azt olvasok, nem keveset)

Közben 1-2 rész Buffy is volt, hogy az mennyire édes. Otthon sosem néztem rendszeresen, de most teljesen beleszerettem. Amikor Booth ügynök még vámpír volt, fiatal és sovány… És azok a kiváló mondatok: ‘She is lovely… in an extremely well-proportioned way…”

A másik blogra is született egy heti összesítő bejegyzés. És még tornázni is fogok, szóval ma sem keltem fel hiába.

Szombati műtét

A mai nap csendesen indult, délelőtt pár vérvételen kívül semmi dolgom nem volt, de aztán déltájban felbukkant a Szombati Beteg. Aki mindig van, itt is, és már pénteken sem volt túl jól, de akkor még reménykedik. Aztán szombaton megérkezik.

Baja is volt, ilyet még nem tapasztaltam itt, hogy szombat délután összerántva a team-et gyorsan meg is operálták. Tényleg mint a villám, az egyik pillanatban üres a kórház, aztán hirtelen nagy nyüzsi, tele a műtő, majd egy szempillantás alatt mindenki eltűnik megint. mert szerencsére megoperálni nem nekem kellett.

Ez persze csak közepes bajoknál megy így, mert nincsen őrzős háttér, nagy bajban a szemközti NHS kórház az ajánlott (kis bajban meg meg lehet várni a hétfőt). Így olyan sok feladatom nem volt, inkább a nővéreknek, na meg a berohanóknak.

Kint meg ragyogó napsütés, inkább mentem volna kirándulni. Mikor lesz már tavasz?

Kiegészítő

Ma sem történt semmi.

Na jó, megnéztem egy ambulánst, meg az osztályon fekvőkkel is voltak apróságok.

Meg csinálom a táplálkozástani tanfolyamot tovább. Ma nagyon érdekes előadást hallgattam a táplálékkiegészítőkről. Ahol azt mesélte el az előadó, hogy Európában mennyivel szigorúbban szabályozott ez az iparág, mist Amerikában, Azaz Európában igazolni kell, hogy az van benne amit állítunk, és ha hatékonyságot nem is, de biztonságosságot igazolni kell. Amerikában ezekre nincs szükség, nincs rájuk külön szabályozás, az élelmiszerekkel tartoznak egy kategóriába. És itt eszembe jutott, amikor valaki azzal büszkélkedik, hogy Amerikából hozatja a táplálékkiegészítőt, mert Európában nem lehet kapni. Ezek szerint egyes termékeket lehet, hogy nem véletlenül nem lehet. Elvileg a gyártó hitelesíttetheti a készítményét, azaz egy független szervezet igazolja, hogy tényleg az van benne, ami rá van írva, de nem kötelező.

És még valami ami fontos a táplálékkiegészítőkkel kapcsolatban. Otthon a dokik nagy részének eszébe sem jut, hogy megkérdezze, szed-e ilyesmit a beteg, a páciensnek sem jut (rendszerint) eszébe, hogy mondja, pedig sok olyan táplálékkiegészítő van, ami bizonyos gyógyszerek hatását megváltoztatja, vagy bizonyos állapotokban nem javasolt. Persze a doktorok feje sem káptalan, nem ciki, ha nem tudjuk minden vegyületről, van-e ellenjavallata, de utána lehet nézni. Már feltéve ha tudjuk, hogy a beteg ilyet szed.

Ma egyébként új-zélandi állásajánlat jött. Hmmm.

Bealudtam

Mert elfelejtettem beállítani az ébresztőórát. Így a konyhásnéni ébresztett, hogy kész a reggeli. (telefonon, nem személyesen).

Azt szeretem itt a nővérekben, hogy kiegyensúlyozottak, elégedettek. A legtöbbjük idősebb nálam, fiatalabb korukban éltek és dolgoztak sokfelé, most így 50 felett viszont itt vannak a kisvárosi nyugis kiskórházban. És harmónikusak, szeretik az életüket, csinálnak sokmindent a kórházon kívül is. Jó velük dolgozni. Talán ezért vágyom én is arra, hogy idősebb koromban egy angol (esetleg wales-i) kisvárosban éljek. Hátha nem lesz azért annyi bűneset mint a Kisvárosi gyilkosságokban, viszont lesz egy olyan háziorvos, min Doc Martin.

Ma még ambuláns betegek sem színesítették a napom, dolgoztam, tanultam, tornáztam. A tanfolyam érdekes, a későbbi előadások jobbak szerintem, mint az első. Néha azon gondolkodom, esetleg szándékos volt-e, hogy az első előadások ellentmondásos témákat feszegettek, hogy beinduljon a fórumokon a vita. Mert beindult a diszkusszió rendesen, és nagyon jó, mert semmi anyázás meg trollkodás (mondjuk szerintem ki is vágnák aki ilyet tenne), az emberek a véleményük alátámasztására cikkeket idéznek, megvitatják az egyes bizonyítékok értékét. Vannak persze szélsőséges vélemények, de senki nem bánt senkit, sőt megköszönik az értékes vitát. Élvezem.

Végre az is kiderült, mikor váltanak le hétfőn. Mert ugye hónapforduló van, így nem volt meg a hazamenetel pontos időpontja eddig. De ma így végre megvehettem a repjegyet meg a vonatjegyet hazafelé. És már tudom hová megyek februárban, Kidderminsterbe térek vissza, ezúttal egy teljes hétre.

Google nélkül

Ma reggel az a kellemetlen meglepetés fogadott, hogy nem érek el semmit, ami Google. Sem a Gmailt, sem a Youtube-ot, sem a Drive-ot, de még csak magát a keresőt sem. Nem a saját accountomat, az oldalak sem töltöttek be. Otthon mindezek működtek, szóval errefelé lehet valami szerverhiba. Próbáltam a Bing-en rákeresni, de nem írt semmi frisset.

Persze rájöttem azonnal (és késve), hogy mennyire egy szolgáltatótól függök, így azonnal csináltam egy yahoo mailboxot. Mire sikerült volna szinkronizálni a gmail fiókommal, a Google is magához tért. Aminek nagyon örültem, mert a Drive szinkronizálása is ki volt kapcsolva, a Drive meg kell nekem a melóhoz. Persze ha megint lassú netes helyen leszek félek megint ki fogom kapcsolni a szinkronizálást. Talán meg kellene barátkoznom azokkal az alkalmazásokkal, amelyek a Drive-ot a Dropbox-szal szinkronizálják.

Diétás napló

Az első éjjel nyugodtan telt. Volna, ha a sürgősségi csipogóm nem hajnali 2kor kezdte volna el jelezni, hogy lemerülőben az elem. Ez rezgéssel adja a világ tudtára, ami az éjjeli csendben az asztalon azért elég hangos. Amikor rájöttem mi okozza a zajt, száműztem a fürdőszobába, egy párnán. Nem volt kedvem elemet keresni.

Amúgy csend és béke, aki délután még nem volt jól estére az is meggyógyult. 1-2 problémás ambuláns ma is akadt. Ennek kapcsán jó tanács, ha az ember vérét veszik: utána érdemes a szúrás helyét legalább fél-egy percig nyomni, ha nem akarjuk, hogy bekéküljön. De nem kell annyira erősen, hogy fájjon!

Közben csinálom a táplálkozási kurzust. Ez tényleg olyan, mint amit szerintem az e-learning kifejezésnek takarnia kellene. Otthon sok e-learning kurzus annyit jelent, hogy spórolnak a papírral, és felteszik a netre a tankönyvet, hogy ott olvassa el, akinek kell. Itt meg úgy zajlik, hogy az adott hét előadásai fenn vannak a neten, azokat az ember önállóan megnézi (kár, hogy olyan irritáló a hanghordozása az előadónak), de emellett vannak fórumok, ahol az adott előadásokat meg lehet vitatni, ha kell a tanár is közbeszól. Minden héten van egy teszt is, meg időnként önálló feladatok. Az önálló feladat ezen a héten az, hogy be kell regisztrálni a SuperTracker-be, és 24 órán keresztül vezetni, hogy mit ettünk és mennyit mozogtunk. A SuperTracker persze eléggé amerikai, de alapvetően tetszik, főleg hogy folyamatosan jelzi, aznap melyik élelmiszercsoporttal hol tartasz, és részletes elemzést is ad a tápanyagösszetételről.

Ez a hét persze ilyen szempontból nekem nem a legideálisabb, mert itt a kórházban nyilván másképp táplálkozom, mint otthon. Eleve kevésbé válogathatok, bár ebédre a grillezett lazac zöldségkörettel azért nem volt rossz, dietetikai szempontból sem. A mozgás sem egyszerű, főleg mert mindenféle mozgásszervi bajok ütötték fel a fejüket a múlt héten (így 40 fölött persze már előfordul). De gondoltam a szokásos Pilates videomból kimazsolázom azokat a gyakorlatokat amiket bírok. De a szokásos Pilates videom eltűnt, a Google videon volt, aztán most ahelyett is már a YouTube van. Hasonló de rövidebb videot találtam azért, és van rajta egy tornázó, aki az invalidusoknak szóló módosított verzióit mutatja be a gyakorlatoknak. Így a Pilatessel meg a lépcsőzéssel már nem kell szégyenkeznem.