Gatyában táncol

A tegnap reggeli katéterezéshez még annyit, hogy amikor felébresztettek nem sikerült jól megkötnöm a gatyamadzagomat. Amikor az ember steril kesztyűben van, egyik kezében egy katéterrel és érzi, hogy a nadrág elindul lefelé a derekén, na az az érzés megfizethetetlen…

De most éjjel jót aludtam, mindenkinek minden eshetőségre minden gyógyszert felírtam gondosan előre. Ma délelőtt továbbképzéssel szórakoztattak. Most nem volt olyan izgalmas, mint múltkor a veseelégtelenséges téma, most “Sharps” training volt, azaz arról szólt az oktatás hogyan bánjunk el mindennel ami éles, hegyes és sérülést okozhat. Egy érdekes és számomra új dolog volt, az, hogy a sérülések egyik leggyakoribb oka, amikor a már elővett tűt vissza akarja tenni az ember a tokba, és ezért törvény fogja tiltani a tűk visszadugását a tűvédőbe. Ami nagyon tetszett: felhívták a figyelmet, hogy minden sérülést jelentsünk, a legkisebbet is, mert csak akkor tud kiderülni, hogy rossz egy munkafolyamat protokollja vagy egy eszköz. Szeretem ezt a rendszerszintű megközelítést. Az oktató is érezhette egyébként hogy az előadás önmagában nem annyira izgalmas, mert megpróbálta feldobni azzal, hogy egyes diák hátteréül a Hellraisert választotta:

Ezek az oktatások az itteni creditjeimbe is beszámíthatóak, ha gondosan jegyzem. És ma tanultam még valamit, a jégesőt itt úgy mondják, hogy hail (Nagyon röhögtek, amikor azt mondtam, hogy raining ice).