Új év új kórház, és váratlan fordulatok sora úgy hozta, hogy már vasárnap itt vagyok: Milton Keynes. Lássuk mit ír a városról az autentikus forrás: Terry Pratchett és Neil Gaiman a Good omens-ben (Elveszett próféciák):
“Note for Americans and other aliens: Milton Keynes is a new city approximately halfway between London and Birmingham. It was built to be modern, efficient, healthy, and, all in all, a pleasant place to live. Many Britons find this amusing.”
És tényleg úgy tervezték, a 60-as években épült, gondosan megtervezve. Ha jól emlékszem a Good Omensben sem az angyal, sem az ördög nem vállalt érte felelősséget. (Crowley took Glasgow, Aziraphale had Edinburgh (neither claimed any responsibility for Milton Keynes, but both reported it as a success).
Én meg jó korán ideértem, gondoltam jól megnézem magamnak. Csak épp nem nagyon volt mit nézni. Először naivan azt gondoltam, hogy a város szélén levő buszállomástól majd ráérősen besétálok és út közben bámészkodom. De aztán a buszállomás annyira kinn volt a prérin, és az eső is szitált, hogy inkább felszálltam egy buszra, ami a kiírás szerint a városközpontba tartott. Le is szálltam a városközpontban, ami első ránézésre egy olyan bevásárlórész, mint az M1/M7 két oldala, Mondjuk van egy színház, meg mint később megtudtam, egy fedett sípálya is. De nem síeltem, meg az egész így vasárnap délelőtt nagyon halottnak tűnt, így gondoltam elsétálok a kórházig, a város térkép szerinti központi részén.
De ez sem volt egyszerű, mert nincsenek járdák. Sőt, igazi városközpont sincsen. Nagy parkok, sorházak csoportjai, széles utak és a bevásárlóközpont. Alaposabb megtekintés után vannak nagyon jó kis gyalogutak, meg bringautak, meg futóútvonalak, az autóutaktól távolabb. Ami egy nem idevalósinak a tájékozódást igencsak megnehezítette, főleg, hogy az útjelző táblák is igencsak szórványosak voltak. Azért viszonylag simán idetaláltam. Meg kell állapítsam, kedves szerzőim minden szava igaz, ezt a várost valakik, akik nem sokat mozdulnak ki, és nem sok emberrel találkoznak, telve jószándékkal és csodás elképzeléssel megtervezték, és én valószínűleg pár nap után sikítva menekülnék belőle. Valamiért egyfolytában a stepfordi feleségek jutottak eszembe.
Persze klasszul lehet bringázni meg futni meg sétálni, meg sok a zöldterület is, ezt a részét biztosan szeretném. De én városi lány vagyok, nekem kell a kisbolt ahová leszaladhatok, a kávézó ami nem egy amerikai lánc tagja, a kocsmákról nem is beszélve. És különben is, egy városnak legyen központja, ahol lehet bámészkodni. Ha kirándulni akarok, majd elmegyek a zöldbe. De lehet, hogy csak a szürke ég meg a ködszitálás mondatja ezt velem…. Aki többet akar tudni Milton Keynes-ről, itt a Wikipedia szócikk.
A kórház helyeske, de persze vasárnap minden kórház a legjobb arcát mutatja. De a lány akitől átvettem azt mondja, egyébként is rendszerint békés és kellemes hely, barátságos és segítőkész nővérekkel. A szoba és az ágy is kényelmesnek tűnik, és közel van a konyhához. Valamint szobabicikli is van, és zsinóros (gyors) internet. Remélem jó hetem lesz.
Mindenesetre bepótoltam a lemaradásom, és meg néztem a Doctor Who Christmas Specialt, a Snowmen című epizódot, miközben otthon meg hull a hó…
Egy orvos kalandjai Angliában 