Egyedül lenni

Pár napja a Háziorvosblog Facebook oldalán volt egy rövid bejegyzés arról, hogy mennyire fontos, hogy az embert néha hagyják egyedül lenni. Az RMO-hetek például erre is jók. Még akkor is, ha pörgős az osztály, ha sok a beteg, még akkor is jut idő ezeken a napokon arra, hogy az ember gondolkodjon. Otthon a munka-család-barátok háromszögben néha túl sok a folyamatos input, és nincs erre lehetőség. Hányszor volt, hogy elhatároztam, szakítok magamra 1-2 órát, esetleg egy fél napot, aztán jött egy telefon, egy kérés, egy elhárítandó katasztrófa, és borult minden. Az RMO hetek sokat segítettek nekem abban, hogy meghozzak döntéseket, vagy legalább végiggondoljak dolgokat. A nyilvánvaló gazdasági indokok, és a korábban már emlegetett PhD írás mellett ez még egy indok lehet arra, hogy az ember RMO legyen egy darabig. 

Most, hogy más irányba indulok, erre kell ügyelni, hogy legyen saját idő. Egyelőre úgy gondolom lesz, majd úgy intézem.

Itt gondolkodásra, irogatásra, számítógépes munkavégzésre tökéletesen alkalmas nap van. Térerő pl. nincsen egyáltalán, így még az sem tud felhívni, aki tudja a számom. Egyetlen páciens maradt itt, ő is a javulás útján. A kedves konyhásnéni felhozott egy tányér scone-t hozzá eperlekvárt meg vajat, Megterítettünk amúgy úriasan, és kisujjunkat eltartva elfogyasztottuk. 

Aztán igyekeztem lejárni, de csak az épületen belül, mert kinn ugyan néha kisütött a nap, de olyankor pár perc múlva jégeső, zivatar következett, amit inkább bentről néztem.

 

Hozzászólás

Kategória: Uncategorized

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s