iPhone

Ma le lettem tolva, hogy nincsen iPhone-om. Hát hogy lehet így élni a XXI. században. De még csak okostelefonom sincsen. Mert egy elváltozást kellett volna lefotózni, és a kezelőorvosnak elküldeni. De talán jobb is így, mert a nővérek, amikor a kérdés felmerült, rögtön azt kezdték feszegetni (teljesen jogosan), hogy mi lesz az adatvédelemmel. Mert akinek van is okostelefonja, az egy magántelefon, azzal egy beteget lefotózni és a képet szétküldeni nem biztos, hogy szerencsés.

Érdekes kérdéseket vet fel az orvoslásban a XXI. század. Mert persze jogos elvárás, hogy használjuk ki a telekommunikáció adta lehetőségeket. Például itt van rögtön egy cikk arról, hogyan segíthet a gyorsabb sürgősségi ellátásban az iPhone: http://articles.chicagotribune.com/2012-07-18/health/ct-x-0718-health-briefs-20120718_1_ophthalmologist-photos-eye-doctor. És a világnak olyan részein, ahol a legközelebbi szakorvos is 100 km-re van, használják a telemedicinát. De az is jogos elvárás, hogy egy ilyen kép, video, egyéb dokumentáció aztán ugyanolyan védelmet élvezzen, mint bármilyen egyéb orvosi dokumentáció, ne kerüljön ki véletlenül a Facebook-ra, a telefon elvesztésekor ne váljon közkinccsé. Picit utána is néztem rögtön, mert az USA-ban nyilván erre is van policy. És igen, a javaslat az, hogy csak kórházi tulajdonban levő telefonnal/fényképezőgéppel szabad fényképet készíteni a páciensről, mert így a fotó a kórház tulajdona lesz. Természetesen kell hozzá engedély, és célszerű, ha arról is szól a helyi eljárásrend, mi történik a képpel, ha már nincsen rá szükség. javasolják azt is, hogy az ilyen dokumentumokat megfelelő kódolással lehessen csak elküldeni bárhová.

Ma oktatás is volt. A véreket alapértelmezésben itt is elküldik különböző laborokba, de van 1-2 masina, ami gyors vizsgálatokra alkalmas helyben. Ezeket rendszerint a nővérek kezelik, de mindenkinek tudnia kell, hogy működik. Ott van pl. a vércukormérő. Ahol  persze azt is tudni kell, hogy mit jelent a Hi meg a Lo, de ráadásul ez olyan, hogy tárol betegadatokat és kommunikál a számítógépes rendszerrel. Otthon már láttam pont ilyet, de attól még végig kellett menni a funkciókon. Aztán ott az iStat, ami tud kémiát, véralvadást és vérgázt is, már használtam ilyet, és nem nagyon szerettem, de azért jó, ha kéznél van, amikor kell. Meg ott a PocHi, ami nem ez, hanem ez, vérképet lehet vele nézni gyorsan. És még a vizelet stixhez is van masina, nem a doboz oldalán levő színskálához hasonlítja össze az ember, aki vagy színtévesztő, vagy nem, hanem a gép értékeli. És persze aláírásommal igazolom, hogy minden apró információt megkaptam (pl. hogy hol van a kézikönyv – szerintem ez a legfontosabb). Ennek nyilván felelősségbiztosítási vonzata is van, de nagyon komolyan veszik, nem lehet megúszni azzal, hogy csak aláírom, minden funkciót tényleg megmutatnak. Külön felhívva a figyelmet azokra a hibákra, amik miatt kitekerik a nyakam. A masinák mellett minden más, laborral kapcsolatos tudnivalót is elmeséltek, megmutogattak.

Egyébként továbbra is minden szép, minden jó és mindennel meg vagyok elégedve. Kedvesek, mosolyognak, dicsérnek. Ha ott vagyok a reggeli átadáson akkor külön megjegyzik, hogy milyen jó, mert nem mindenki kel fel ilyen korán, ha felbukkanok pár óránként akkor megjegyzik, hogy milyen szuper, hogy jövök magamtól is. Az éjszakák (eddig) békések, így nem okoz gondot reggel átérnem az átadásra.