Anglia, napsütés

Sosem gondoltam volna, hogy Angliában október közepén az lesz a legnagyobb problémám, hogy úgy besüt a nap az ablakon, hogy nem látom rendesen a monitort. Hétfő óta verőfény. Jó, szeles, meg tegnap délután egy futózápor is volt, de akkor is. El kell húznom a függönyt, ha dolgozni akarok.

Egyébként ma az volt a legnagyobb problémám, hogy melyik széken ülve dolgozzak a számítógépen, először az iróasztalszéket és a fotelt váltogattam, aztán zsákmányoltam egy üres kórteremből egy magas támlás széket. Hiányzik az otthoni térdeplős. Meg hogy valaki megmasszírozza a hátam amikor beáll.

Ebből ki lehet találni, hogy ma nem szakadtam meg a munkában. Kivéve amikor elhatároztam, hogy elkezdek tornázni, na akkor hirtelen mindenkinek szüksége lett rám. még egy ambuláns beteg is beesett, hogy nézzek rá. (Azért mozogtam kicsit, jót tesz a hátamnak).

Mivel nem volt nagyon forgalmas a nap, a főnővérrel átnéztük az új Induction Pack-ot. Amikor valaki új helyre megy, mindennel meg kell ismerkednie, és aláírással igazolnia, hogy tudja hol az újraélesztő kocsi és hogy működik a defibrillátor, tudja mit kell csinálni, ha valaki szennyezett tűvel megszúrja magát, milyen esetben kit kell hívni és hol vannak a telefonszámok stb. Én persze már voltam itt, de azóta új dokumentáció lett, ezért újra vettünk mindent. Ami nem is baj. A HI-t félreértelmező rezidenslány esete kapcsán is folyton eszembe jutott, hogy bár ő (is) hibás, de azért ha valaki belép egy munkahelyre, otthon is kötelezően végig kellene néznie, mi hol van és hogy működik. Cseklista, a körbevezető és a körbevezetett aláírásával.

E-mailen meg folyton jönnek az állásajánlatok, ma Dél-Wales-be kerestek (többek között) belgyógyászt. Igen nagy a kísértés, Dél-Wales (Swansea, Cardiff) a kedvenc környékem Nagy-Britanniában. Idősebb koromat már egy ideje ott képzeltem el, kérdés, hogy már idősebb vagyok-e.