Önkéntes

Ma találkoztam egy önkéntes nővérrel. A pénzre gondolom nem szorul rá, csak szeretné fenntartani a tudását. Ilyen is van, bár gondolom nem túl gyakori, mert a többiek is csodálkozva emlegették. De persze én is gondolkodtam már azon, hogy ha nyernék a lottón, akkor sem hagynám abba teljesen a dolgozást, időnként ügyelnék egyet, hogy az adrenalinszintem rendben legyen, meg hát a tudásom se vesszen el. Meg persze az ambulanciámat is sajnálnám.

Közben némi vihart is kavartam, na nem itt a kórházban, hanem a világhálón. Persze a vihar kicsi is, sárga is, de mégiscsak az enyém 🙂

Miután már többen is piszkáltak azzal, hogy most mi van a gyümölcscukorral, tényleg elhülyül tőle az ember, egy idő után nem értem be azzal a kincstári válasszal, hogy elhülyülni a szenzációhajhász bulvárcikkek túladagolásától lehet, és írtam róla egy cikket a másik blogon. Miután a Ködpiszkálónak is elküldtem a linket, és a Facebook oldalukon megosztották, az Urbanlegends is felkapta, így ma is megvan a 15 perc hírnevem.

Itt továbbra is mindenki édes. Amikor a szakácsot megkérdeztem, hogy mit kaphatok vacsorára, azt mondta: I’ll make you something nice”. Jó kis fűszeres-szaftos csirkemellet kaptam, mindenféle finom zöldséggel, nameg gyümölcssalátát.

És amikor ma is megszúrtam a vénátlant, rámszóltak, hogy legalább tegyek úgy, mintha nehezen menne : – )