Oktatás

Első hetem ebben a kórházban, így a heti feladatok közé tartozik, hogy a kórházi szokásokat megtanuljam, és mindezekről aláírásokat gyűjtsek be. Mint ahogy már azt a laboroktatásnál írtam, nem lehet ezeket az aláírásokat csak úgy megkapni, tényleg megmutatnak mindent. Ma került sor arra, hogy az onkológiai osztály sajátosságait megismerjem. Ami nagyon tetszik, hogy minden viszonylag gyors beavatkozást igénylő esetre külön kis doboz van, ami az adott helyzetben szükséges gyógyszereken, eszközökön kívül a vonatkozó helyi protokollt is tartalmazza. Így vész esetén elég annyit tudni, hogy hol a doboz. Anafilaxia (súlyos allergiás reakció) dobozt már máshol is láttam, de itt ebben a dobozban volt még a szett arra az esetre, ha citoszatikum (kemoterápiás szer) lépne ki az érpályáról. Benne a leírás, hogy melyiknél mit kell csinálni, és persze ott a cucc is, amivel. Egy (drága és speciális) szer van, ami nincs a dobozban, be kell rendelni, de időablakon belül bekérhető, ha szükséges. Van még doboz a neutropéniás (alacsony fehérvérsejtszám melletti) fertőzések kezelésére, ez a szepszisdoboz. Ebben ott vannak a hemokulturás palackok (vérből baktérium tenyésztésére szolgálnak), és a szóba jövő antibiotikumok első adagjai is. Szerintem jó rendszer.

Ma is kellemes és békés nap volt, bejövők, hazamenők. Ma ambuláns beteg nem volt. Az onkológián kellett vénát csinálnom, ami rendszerint nem könnyű, de itt rendszerint felkészítik a beteget a szúrásra, mire odamegyek már egy ideje melengetik a karját a melegvizes palackkal. Ez egy annyira egyszerű és hatékony módszer, és nem pénzkérdés (melegvízzel töltött gumikesztyű is megteszi). Nem tudom otthon miért nem csináljuk. Pedig annyira jó így szúrni.

Aztán még a szokásos pénteki patikai körök. A patikus itt maga szólt, hogy készüljünk elő a hétvégére, dolgozzunk előre. A főfőfőnéni is elkapott, hogy hogy érzem magam, milyen volt a hét. Mert mindenkitől csak nagyon jókat hallott rólam, és milyen jó lenne, ha rendszeresen jönnék ide. Megfontolandó javaslat, minden egyéb előnye mellett Lutontól csak egy köpésre van, így a közlekedés is egyszerű.

A szakácsfiú kérdezte, hogy hogy ízlett a vacsora tegnap. Dícsértem nagyon, azt ígérte a mai vacsora is “nice” lesz…

Korán

Isteni jó úgy aludni, hogy tudom nem szólalhat meg a csipogó. A másik RMO még az esti vizitet is megspórolta nekem, 10 körül akartam átmenni, hogy mindent rendben hagyjak éjszakára, de megelőzött. Fél 10kor bekopogott hozzám, hogy úgyis át kellett mennie, úgyhogy levizitelt nálam is, és most már a csipogót is adjam oda. Odaadtam. És rezzenéstelenül aludtam reggelig. Mint kiderült ő is, mert őt bezzeg nem keltették fel.

Reggel aztán “korán”, már 9 óra körül átmentem. Mert volt pár vérvétel, és tegnap szóltak a nővérek, hogy szombaton nincs itt labor, elviszik a vért és ezért korán le kell venni. Halálra váltan kérdeztem, hogy mi is az a korán. Végigfutott rajtam, hogy pont mikor alhatnék, kelhetek hajnalban. Mire a válasz az volt, hogy 11-kor viszik, az előtt kell levenni.

Vérvétel után reggeli, reggeli közben a kórházi újságot olvastam (mert ilyen is van). Benne meghívó a kórház nyílt napjára (mert ilyen is van…). Nagyon tetszik az ötlet, a környékbelieknek családi napot tartanak, gyerekprogramok, egészséggel kapcsolatos programok, közben be lehet járni a kórházat, hogy milyen részlegek vannak, hol mi történik. Persze azon kezdtem el agyalni, hogyan lehetne ezt otthoni viszonyokra adaptálni, hátha javítható lenne a kórház – páciensek – háziorvosok együttműködése, és javítható lenne a hangulat. Az újság másik híre, hogy ez a kórház már 5 éve MRSA mentes. Nem egészségügyiseknek: az MRSA az az antibiotikumoknak nagyon ellenálló baktérium, amit ha felkap a média, szuperbaktériumnak szoktak nevezni. Különösen veszélyes már eleve beteg, legyengült emberekre.

Viszont rettenetes mozgáshiányom kezd lenni, és amíg a magánkórházakban rendszerint lehetett egészségesen táplálkozni, halat, salátát választani, az NHS kórházakban a klasszikus angol vonulat jellemző, hal legfeljebb fish and chips formájában, amúgy húsok krumplival, esetleg némi párolt zöldség. Ha nagyon szépen nézek a konyhásnénire, akkor némi gyümölcsöt azért kapok. És basszus érzem a különbséget. Otthon folyton gyümölcs, zöldség, jórészt nyersen, sokkal energikusabb is vagyok. Ha hazamegyek muszáj kitalálnom mit mozgok télen, ahogy az időjárást nézem, a bringázós napoknak vége egyelőre. Egyelőre az úszás meg a jóga tűnik kivitelezhetőnek, esetleg tollas? Majd meglátjuk.

Itt viszont jó bringás idő volt egész nap, 8 C és napsütés. Ilyenkor nem is olyan rossz az a kültéri séta a kórházig.

Halnap

A lazacos rizottóban apró garnélarákok is ott figyeltek, csak mondom. Ma is halnapot tartok, ebédre a szokásos pénteki fish and chips, vacsorára meg sügér lesz (azt hiszem az a sea bass). Előételnek szamósza (nem, nem vagyok pösze) mangószósszal, desszertnek meg párolt körtét rendeltem fagyival.

Amúgy meg péntek, délutáni szokásos kapkodás a hazamenők gyógyszereivel. Hétvégén nincsen patika, muszáj előre dolgozni. Közben a mindjárt hazamenő beteg rosszulléte, nyilván az, akinek a legkevésbé kedves a sebésze. A már hazament beteg visszatérése, mert itt sem mernek nekimenni a hétvégének… És megint nehézségem támadt a vérvétellel, ezen a héten el vagyok átkozva? Szerencsére a kemós nővér kisegített, azt hiszem ő tényleg mindenkit meg tud szúrni.

Itt is szokás, hogy a hazamenő betegek, ha úgy érzik, kis csokival, sütivel kedveskednek az itt dolgozóknak. Na tegnap egy hatalmas kosár alma érkezett, mert valaki tréfából azt mondta a betegnek, hogy ne hozzon csokit mert itt mindenki diétázik. Ja és a ma esti fagyis körtém helyett valamilyen kavarodás okán gyümölcssalátát kaptam, nyilván, mert mindenki diétázik, így én is.