1

Tegnap este beigazolódott, hogy igazából nem kell sok beteg ahhoz, hogy dolog legyen, sőt igazából rendszerint egy vagy kettő kell. Persze az ronthat a helyzeten, ha mellette van még sok, akivel a rutin teendők azért megvannak. De tegnap este a visszahelyezett beteg egymaga okozott némi izgalmat meg feladatot. Szerencsére még alvásidő előtt, szóval a beauty sleep-et nem zavarta semmi. 

Amúgy béke, haladok az egyéb feladataimmal, még egy ebéd utáni szundi is belefér. 

Közben down memory lane… Ha már nincsenek meg a bejegyzések, igyekszem emlékezetből. Amikor elkezdtem az RMO-t akkor ez volt a jó döntés. Felmerült még mindenféle locum, de az egyhuzamban több, mint egy hét, és a család azt rosszul viselte volna. És akkor mellé jött mindenféle netes munka, azaz olyan elfoglaltság kellett, ami mellett arra is jut idő. Nem kell házimunkát végezni pl. (azt egyébként is könnyű szívvel kihagyom, ha van aki megcsinálja). Voltak olyan nem kicsit rosszindulatú vélemények, hogy ezt a munkát egy beszélő majom is meg tudná csinálni, de ez nem igaz (amikor az ember egyedül van egy kórházban, és bármi megtörténhet). Az persze tény, hogy ez nem egy karrierépítő munka, de aki figyel sokat lehet tanulni. Én azt hiszem szinte mindegyik kórházból hoztam valami pluszt. Ami nem feltétlenül konkrét szakmai tudás, sokszor szervezési, hozzáállási kérdések. 

És az is szerencse, hogy megtaláltam azt az ügynökséget, ami képes alkalmazkodni az összevissza menetrendemhez. De most itt az idő továbbhaladni.

Hozzászólás

Kategória: Uncategorized

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s