Magyarország

Amikor kiderül, hogy magyar vagyok, időnként érdekes történeteket hallok. Ma az egyik beteg elmesélte, hogy az 50-es évek második felében a Vöröskeresztnek dolgozott, és az egyik feladata volt, hogy 56 után az idegenbe szakadtak leveleit eljuttassa az otthon maradt rokonokhoz. Mesélte, hogy mennyire óvatosnak kellett lenni, óvatosan fogalmazni. Említette, hogy abból az időből származó magyar ismerőse a mai napig suttog ha telefonál…

Egy másik beteg azokat a vicces kifejezéseket emlegette, amit magyar barátnőjétől tanult, pl “bolond boci” (= silly cow). De azt is nagyon szépen tudta, hogy “örülök, hogy megismerhetem”. 

A nővérek meg aziránt érdeklődtek, hogy mikor érdemes Budapestre menni, mondjuk a fürdőkbe, mert egy fapados jegy nem feltétlenül drágább, mint egy vonatjegy Bath-ba. És a fürdőbelépő is olcsóbb.

Az egyik betegtől meg megkaptam a létező legnagyobb elismerést. Mert itt van egy állandó RMO, Chris, aki ezer éve itt dolgozik, és 3 heteket nyom egyben, 1-1 hét szünettel, és tudja mindennek a csínját bínját, így mi többiek csak betolakodók vagyunk. Viszont ma egy páciens akinek vénát biztosítottam, azt mondta, jobb voltam, mint Chris. 

És mindjárt átlépünk a Ló évébe, amitől sokat várok. Kezdésnek persze az is elég lenne, ha a beállt nyakam nem fájna.

Hozzászólás

Kategória: Uncategorized

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s