Port

Az éjszakák továbbra sem a barátaim. Múlt éjjel nagy bocsánatkérések közepette 2 hívás is volt, ami nem esett annyira jól. Viszont megmutathattam, hogy félálomban is berakom a branült a vénátlan betegbe, akinél más elbukott. Ugyan nem csukott szemmel, de tulajdonképpen amúgy sem a látás hanem a tapintás a lényeg.

Már az este is elég hektikus volt, szóval sejthettem volna, hogy ez a nap el van átkozva. De azért megnéztem a Kingdom 1. epizódját (nem, ez nem a Lars von Trier féle). És jól tettem. Nemcsak Stephen Fry miatt, a kellemesen dilis kisváros lakosság felvonultatása nagyon jó. Persze én már Doc Martint is nagyon bírtam. Persze itt nem orvos hanem ügyvéd, nem mogorva hanem kedves, és nem Cornwall hanem Norfolk, de a társulat itt is karakteres.

Ma a délelőtt is hajtós volt, lévén péntek. És megtanulhattam Port-a-cath-ból, meg PICC-line-ból vért venni. A port-a-cath egy bőr alá beültetett kanül, egy speciális tűvel átszúr az ember a bőrön hogy elérje, míg a PICC egy perifériás (kar) vénából felvezetett centralis (központi nagyvénába vezető) kanül. Mindkettőt olyan kapja, akit nagyon sokat kell szúrni és/vagy nagyon rosszak a vénái. A port egy tartósabb megoldás, a PICC rövidebb távú. Egyik sem egy ördöngősség, csak még sosem csináltam ilyet, mert a kemós nővérek szokták. Mára észbe kaptam, hogy azért meg kellene néznem, hogy működik, mert hétvégén lehet, hogy rám maradt, mire gyorsan kiderült, hogy lényegében már ma is rám maradt, mert a kemós nővérek már ma sincsenek benn. Szerencsére találtam egy kedves őrzős nővért aki megmutatta mi merre. Nem bonyolult, csak első alkalommal jó, ha áll mellettem valaki aki látott már ilyet.

A hajtás közben az a jó, hogy mégis mindenki kedves és barátságos. Még én is. Pedig kiderült, hogy a portot nem tudják a CTnél használni, és be kell tennem egy branült a kontrasztanyaghoz. Sikerült, bár kisebbet tettem mint szerettek volna, de ha valakinek a vénái vékonyabbak, mint az eggyel vastagabb branül, úgy nehéz. De nem problémáztak, csak átállították a kontrasztbeadás ütemét.

Szerencsére a benti ruhám zsebében nem hordok pénzt, mert egész nap jótékonysági sütivásár van a kórházban. Folyton az ember orra alá tolnak egy büfékocsit tele sütivel, hogy vegyél egyet. Minden együttérzésem a rákbetegeké, de nem kellene telitömnöm magam sütivel. Az egyik nővérke ugyan megjegyezte, hogy mennyit fogytam mióta nem látott, de lenne még hová. Annyira, hogy még nasit sem hoztam

Hozzászólás

Kategória: Uncategorized

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s