Anglia – a kedvencem mert olyan hűűűűs

Runcorn, 17 C, napsütés. És a hajam még mindig tart. És ez az a hely, ahol a szállás nem a kórházban van, hanem mellette, szóval naponta többször is kiteszem magam az időjárásnak. Ami ilyenkor nem rossz, de amikor decemberben vízszintesen esett a havas eső akkor nem élveztem annyira. Szerencsére erre most kicsi az esély.

Itt ugyanis már voltam egyszer, tavaly decemberben (innentől olvasható), de akkor csak egy fél hetet, csütörtöktől hétfőig, és akkor még 2 RMO volt itt párhuzamosan. Így azért mégis úgy éreztem, a (majdnem) ismeretlenbe indulok. Egy dologra azért emlékeztem, hogy itt (is) mindenki nagyon kedves volt. Igyekeztem a váltás előtt bőven megérkezni, hogy hátha kicsit körbevezet az, akit váltok. Kicsit tényleg körbevezetett, de nagyon nem, inkább gyorsan elintézett pár dolgot, és elhúzott amilyen gyorsan csak tudott. Szerencsére úgy emlékszem itt múltkor is nagyon kedves és segítőkész volt mindenki.

Ami változott az az, hogy most már csak egy fix osztály van, míg télen kettő volt, és van pár osztály amire esetleg ügyeleti időben rá kell nézni. Ez az a hely, ami inkább ápolási osztály, nem pörgős posztoperatív, hanem rehabilitációra szoruló illetve elhelyezésre, otthoni ápolásra váró betegek vannak, akik az aktív osztályról már kikerültek. Szóval inkább belgyógyászat.

A számítógépes rendszerrel kapcsolatos ismereteimet magamnak kellett frissítenem, az újraélesztést oktató team viszont elcsípett délután, hogy változott a protokoll mióta legutóbb itt jártam, úgyhogy szaladjunk már végig rajta. Ami jó dolog, mert mindenhol egy kicsit más az újraélesztő kocsi, kicsit más kiszerelésben vannak a gyógyszerek, és itt házon belül is többfajta defibrillátor van. És minden hülyebiztos, az defibrillátoron rajta vannak az energiák, az újraélesztő kocsin ott lógnak a lehetséges problémák folyamatábrái.

Az út a szokásos, Ferihegyen megint megcsodáltam, hogy az ülőhelyek és a kapukat kiíró táblák elhelyezkedése egymástól teljesen független. Az prémium terminálban levő ülőhelyek nagy részéről nem látod honnan indul a repülőd, míg olyan helyeken is vannak táblák, ahol szék egy szál se. Mondjuk ha ácsorogni kell akkor nem alszom el, ami hajnalban azért reális veszély. Aztán betereltek a karámba, ami már hajnalban is fülledt meleg, mindenki kókadozott, aki nem sajnálta a ruháját az a földön ücsörgött. Én sajnáltam. Aztán röpke 20-30 perc ácsorgás után a karám ajtaja kinyílt és elrepültünk a hűvös Londonba.

Hozzászólás

Kategória: Uncategorized

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s