Swansea helyett Kidderminster, és még nincs vége a hétnek

Már megint last minute beosztásváltozás. Ami különösen azért esett rosszul, mert Swansea-ra számítva Cardiffban töltöttem a vasárnapot. De hát ez van, újratervezés. A cardiffi vasárnapi kiruccanás azért megvolt. Rég volt már ilyen semmittevős délutánom, és nagyon rám fért. És dél-Wales továbbra is a szívem csücske.

Aztán reggel indulás Kidderminsterbe, 3 átszállás a közvetlen járat helyett. Mire ideértem, kisütött a nap, hétágra, úgyhogy az állomás és a kórház közötti 2 km-t gyalog tettem meg. Egyszer már voltam itt, 2 éve, meg egyszer a bevezető szakaszban (korábbi kalandjaimról itt az első bejegyzés), így azt gondoltam simán odatalálok. Egy pillantást indulás előtt vetettem a térképre, de így is sikerült kicsit eltévedni, Némiképp vicces volt, hogy amikor azt tudakoltam merre a kórház, akkor épp a kórház háta mögött álltam. Csak azért nem néztek hülyének, mert akit megkérdeztem az sem volt idevalósi.

Az angol napsütésnek egyébként döbbenetes hatása volt, a félórás sétában szépen lepirult az arcom. Decemberben napozni Angliában, ezt sem gondoltam volna.

Kidderminsterben örültek nekem, néhányan azt állítják, emlékeznek rám két év távlatából is. Arcok nekem is bevillantak, meg az, hogy itt mindenki nagyon kedves volt. És most is. Az előző RMO-val azt hiszem nyelvi nehézségeik voltak, így amikor megszólaltam az is fellélegzett, aki korábban még nem találkozott velem.

A kórház nagy, és most is két osztályra ügyel az ember, így lehet mászkálni. Ebédhez elég nehezen jutottam, mert az ebédlőt áthelyezték egy másik szárnyra. De aztán amikor megtaláltam, a konyhás néni mindent rám akart tukmálni. Éhes nem maradok. Mondjuk a vacsi minősége az romlott, múltkor meleg vacsorát osztottak, most meg csak szendvics van, gondolom a megszorítások. Szerencsére azért meleg leveskét mindig lehet kérni.

A rehabilitációs osztályra nappal nem én felügyelek, hanem a nurse practitioner, a diplomás ápoló. Persze szól, ha kellek, de rendszerint nem kellek, ott leginkább warfarin (véralvadásgátló) adagolásról szokott kelleni dönteni, az meg az ő kompetenciája.

Az ágy feletti lámpával most is megküzdöttem (korábbi kalandom vele itt), de most sikerült némi küzdelem után kikapcsolni, és megfogadtam nem is kapcsolom fel többet. Két kapcsolója van, és a kapcsolók és kapcsolás számok speciális kombinációjával lehet csak kiiktatni. De van az éjjeliszekrényen egy mezei olvasólámpa, egy darab rendes kapcsolóval, jó lesz nekem az is.

Sajnos itt csak csütörtökig maradok, aztán hét közepén váltás (azt az utat legalább fizetik), Liverpool mellé megyek egy olyan kórházba, ahol 2 RMO van párhuzamosan. Kíváncsi vagyok milyen, és hogy oszlanak el a feladatok. Az előny az, hogy hétfőn akkor jövök el amikor akarok, nem muszáj a saját váltásomat megvárni. Ennek meg az az előnye, hogy hamarabb hazaérek, mint szoktam, ami családi történések miatt most fontos. De azért sajnálom, hogy ezt a kórházat ilyen hamar elhagyom. Itt vannak belgyógyászati betegek, belgyógyászati problémák is, azt már a múltkor is élveztem.

Kár, hogy a kórházi neten a facebook meg a Twitter is le van tiltva. De mivel a másik kórházban úgyis kell a mobilnet, már feltöltöttem, szóval azért napi 1x csak be tudok nézni…

Hozzászólás

Kategória: Uncategorized

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s