Miből lesz a (jó) RMO?

Ha már váratlanul ide cseppentem, mert a kórház valakit nem kért, gondoltam írok picit arról, mik a buktatói az RMO létnek illetve hogyan éri azt el valaki, hogy egy kórház ne akarja többet látni.

Közbevetőleg: ha az ember nem akar egy kórházba menni, annak nem az a legjobb módja, hogy arra hajtunk, ők ne kérjenek. Nem tudom más ügynökségnél ez hogy van, de nálunk meg lehet beszélni, hogy ki melyiket szereti és melyiket nem. És szerencsére mindenkinek egy kicsit más a preferencia, a múltkor amikor az RMO házban jártam meglepve hallottam, hogy valaki nem szereti Swansea-t, ami az én szívem egyik csücske. Viszont így legalább nem veszünk össze.

Szóval, az alap, mint mindenhol, a szakmai tudás és a magabiztosság. Sokan nem sokkal végzés után próbálnak szerencsét (általában 1-2 év gyakorlatot kérnek azért), ami nem mindig ad kellő rutint. A magánkórházakban az elektív műtétekre persze igyekeznek alacsony rizikójú pácienseket választani ugyan, és a legtöbbjüknél valóban viszonylag zavartalanul zajlik a kórházi időszak, csak a fájdalom- és hányáscsillapítókat kell megfelelő mennyiségben felírni. Viszont baj bármikor bárkivel lehet, és nem feltétlenül a jól kivizsgált páciensnek lesz hirtelen szívmegállása, hanem a kivizsgálatlan hozzátartozónak vagy kórházi dolgozónak. És amikor baj van, főleg ha éjjel, akkor az RMO az egyetlen orvos közel s távol, nincsen kórházi sürgősségi team, akiket hívni lehet. Persze lehet telefonos segítséget kérni, meg kihívni a mentőket, hogy a paramedic se unatkozzon, és a nővérek is rendszerint jól képzettek, de ha baj van, akkor az RMO az egyszemélyes Medical Emergency Team. Persze mindenki elvégezte az ALS tanfolyamot, de szerencsés, ha valaki nemcsak babán gyakorolt. Szerencsére nagyon ritkán van nagyon nagy baj.

És persze nem elég ügyesnek meg okosnak lenni, annak is kell látszani. A nővéreknek fontos, hogy azt lássák, tudod mit csinálsz. Leginkább arra szoktak panaszkodni, hogy valaki bizonytalankodik. Ilyenkor nem bíznak benne, és félnek mi lesz, ha helyzet lesz. Pedig az alap a Keep the nurses happy. És ez nem azt jelenti feltétlenül, hogy jópofizni kell velük, meg vacsit rendelni vagy csokit hozni (bár az sem haszontalan). Van olyan kollegám, aki kiosztja a nővéreket, ha valami nem tetszik neki, mégis imádják, mert egy rutinos sürgősségis, tudják hogy ha gáz van, vele nincs gáz. Na meg persze férfias férfi, ami itt is igazságtalan előny.

Fontos még: menni kell ha hívnak. Már írtam erről korábban, ha nem sürgős, azt kiemelik (when you come next would you mind… no rush, but…). Egyébként bármilyen udvarias is a hívás (would you mind coming…) menni kell. Ha objektív akadálya van annak, hogy azonnal indulj (pl. a kórház másik végében szúrsz éppen) akkor jobb tisztázni mennyire sürgős amit szeretnének és megmondani kb mikorra érsz oda. Itt a nagy kórházban, ahol nappal 3, éjjel 2 osztály van, ha egyik helyre hívnak, a többire is benézek, hogy van-e valami. Ha ebédelni vagy vacsorázni készülök, akkor is szoktam szólni (előtte körbemegyek), és akkor tényleg igyekeznek nem zavarni.

Amit nagyon kell tudni, az a szúrás. Vérvétel, vénabiztosítás. Hallottam olyanról, hogy valakit azért nem kért egy kórház, mert nagyon remegett a keze szúrás közben, és halálra rémítette a betegeket. Férfit is jól kell tudni katéterezni, ráadásul rendszerint asszisztencia nélkül. A nővérek előkészítik ami kell, de aztán rohannak tovább a saját dolgukra.

Érdemes arra figyelni, hogy ha bajuk van veled, ha valami nem tetszik, nagyon finoman szólnak, a leordításhoz szokott magyar fül számára inkább csak udvarias javaslatnak tűnik, amit mondanak. Volt olyan RMO, aki mondta, hogy nem érti mi bajuk volt vele a kórházban, mindig nagyon kedvesek voltak, aztán egyszercsak nem mehetett többet.

Nekem itt viszont továbbra is jó. Továbbra is örülnek nekem. Éjjelre minden problémát megoldottam így hagytak aludni. Kivéve, hogy az RMO szoba közelében van a kórházi hőközpont/energiaközpont/vagy mi, ami valamikor hajnalban riasztóan elkezdett hangosan zúgni. Aztán mire kivonszoltam magam, hogy megnézzem kell-e szaladni, abbahagyta. Remélem ez nem lesz rendszeres. Egyébként eddig csendes nap, csupa rutin feladat, hazamenők irányba állítása, ilyesmi. Ma csupa egynapos felvétel volt, remélem azokkal sem lesz gond. Így ami otthonra volt feladatom határidős, azt szépen ügyesen befejeztem, elküldtem, így most nyugodtan hátradőlve várom a vacsorát. Ebédre roston lazac volt, vacsira tenger gyümölcsei curry-t kértem. Csak egészségesen!

Hozzászólás

Kategória: Uncategorized

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s