Toot sweet

Nyelvi érdekességek rovatunkból: a toot sweet. Ami azt jelenti, hogy mindjárt. Azonnal. Izibe. I’ll bring it up toot sweet mondja a patikárius. És hozza. Franciából származik (mármint a kifejezés, nem a patikus: tout de suite). És borzasztó viccesen hangzik angolul.

És a köszönés rendszeresen: Cheers! Én meg még leragadtam a Good morning/afternoon/evening kombónál, dél körül köszönés előtt fél szemem az órán, hogy még morning vagy már afternoon.

A betegek még mindig rendesek (touch wood!). Pedig ma az eddig az őrzőben tárolt 2 beteg is kikerült, gyógyulófélben. Az őrzőben külön doktoruk volt, aki szépen és részletesen átadta őket, leginkább azt, hogy jól vannak. És hogy mit csinálok egész nap? Fél 8-kor kelek, napüdvözlet, reggeli, fél 9 előtt nem érdemes felmenni az osztályra. A feladataim nagy része adminisztratív, gyógyszerek, vizsgálatok kiírása. A 2 napnál tovább itt levőknél vizitelek, a többiekhez csak hívnak, ha baj van. Dél körül felügyelem a terheléses vizsgálatokat az ambulancián. Estefelé jön a hólyagfigyelés az ortopédián – a műtétek után előfordul, hogy a fiúk nem tudnak pisilni. Ezt célszerű még lefekvés előtt felfedezni, mert bár éjfél után is ügyesen katéterezek, de azt annyira nem szeretem (és a beteg sem). Napközben még hívhatnak az ambulanciára beeső beteget nézni, szúrni. Persze bármikor bárkivel lehet baj, és néha akad egy zűrösebb beteg akire jobban kell figyelni, de általában marad szabadidőm bőven. Még szerencse, hogy van másik munkám is, amivel elütöm az időt.

Újságnak még mindig a Daily Mailt kapom, amit az ebédnél szoktam átlapozni. Itt az újságok persze Kate topless képeinek sztorijával vannak tele (magukkal a képekkel nem, persze). Nem segít a helyzeten, hogy Kate és Wills épp a Salamon szigeteken tett látogatást, ahol a helyi szokásnak megfelelően fedetlen kebellel fogadták őket a helybeli asszonyok. Egyébként nem is értem. Mitől olyan nagy szám egy ilyen távolról készített nem is túl jó minőségű képsorozat? Mert még ha kiderült volna valami érdekes. De igazából csak egy dolog derült ki, a hercegnének is van teste. Azta. Ki gondolta volna?

Másik mostani téma: probléma van a doktorok kommunikációjával. Azt olvasom, hogy főleg az idősebb, illetve a más országban végzett doktorokkal van a baj, akiket nem tanítottak meg arra, hogy hogyan figyeljen oda a betegre, hogyan kezelje partnerként stb. Nekem mondjuk szerencsém volt, minket még tanított Popper Péter, az ő előadásaiból lehetett okulni. De tény, hogy kommunikációs gyakorlat nem volt. Pár dolgot persze megtanultam menet közben, de jó lett volna valami rendes képzés.

Hozzászólás

Kategória: Uncategorized

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s