Milyen Swansea?

Swansea igazából egy kisváros. A városközpont, ahová a tegnapi térképvásárlás kapcsán betévedtem, olyan semmilyen, olyan „kiskoszos”. Ugyanis Swansea belvárosát lebombázták a II. világháborúban, nem nagyon maradtak meg a régi épületek.

De egy kicsit távolabb a központtól, akár a tengerpart, akár a dombvidék gyönyörű. El tudnám itt képzelni magam. Ma a jó időre való tekintettel a kulturális városnézást hanyagoltam, nem néztem meg pl. a Dylan Thomas házat, pedig az utóbbi napokban valahogy folyton Dylan Thomas versek bukkannak fel a látókörömben.

Inkább mégis a tengerparti sétányt választottam. Itt együtt mozognak a gyalogosok, a futók, a kerékpárosok, 1-1 görkoris meg gördeszkás is felbukkan. A legbizarrabb az a gördeszkás volt, akit egy hanyattbiciklis húzott maga után. És mindenki békésen megfér a másikkal. Senki nem ordítozik senkivel, ha a biciklis csenget mosolyogva lépnek el az útjából. Mert a csengő nem agresszió, hanem figyelmeztetés. Jövök, vigyázz! Vadászom, utamból kotródj (ja az más).

A sétány mellett tornaszerek, ha valakinek a futás/gyaloglás/biciklizés kevés lenne. A legviccesebb az az eszköz volt, ahol ráültél egy székre és aztán saját magadat kellett felemelni. Jó, nem a hajadnál fogva, mint Münchausen báró, de akkor is. És mindenki mosolyog. Elsétáltam a Blackpill Lidoig, ahol egy medence körül legeltették a gyerekeket a helybeliek. Kerestem egy padot kilátással, meg egy Mint and Chocolate Chip fagyit és olvastam egy keveset.

Aztán eluntam a tengerpartot, úgyhogy meglátogattam a közeli Clyne Gardenst. Ez a Clyne Castle.höz tartozó kert. A várat (váracskát) épp felújítják, nem lehet megnézni, de nem tűnt nagyon izgalmasnak egyébként sem. A kert viszont egy csoda. Domboldal, kanyargós ösvények, patakok, fák, virágok, és mindez együtt olyan mesebeli hangulatot áraszt, hogy szinte azt várná az ember hogy előlép medve apó meg nyúl anyó (a beszélő rókát nem említem, múltkor egy hasonlóan mesebeli erdőben amikor emlegettem csúnyát ki lettem nevetve, mármint hogy mi is az a beszélő róka… ). A tisztásról meg kilátás a tengerre, és itt is találtam egy alkalmas padot, ahol megpihenhettem. A kert nagyon családias, nemcsak mert tele van családokkal, hanem mert mindenki köszön mindenkinek, mint ahogy kirándulók között szokás.

Visszafelé ismét tengerpart, ezúttal a homokban, hogy ma is kényeztessem a lábam. Ma már többen voltak, mint tegnap, a helybéli gyerekek pucéron vagy kisgatyában, miközben rajtam azért elfért egy felöltő. Néhányan még a tengerbe is bemerészkedtek, bár inkább csak térdig. És ma már láttam nyugágyban heverőket is. Aztán az addig gyönyörűen kék égre beóvakodott a szmötyi a tenger felől, úgyhogy elindultam haza.

Hozzászólás

Kategória: Uncategorized

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s