Mert egy nap két bejegyzés is lehet, ha akarom…

Azt gondoltam majd holnap megírom a kirándulásokat egyben, de aztán a mai olyan jól sikerült, hogy mégis meg kell írjam.

Mondjuk miután elindultam, pillanatok alatt eltévedtem. Pedig jól szoktam tájékozódni, rendszerint bárhová odatalálok, és most is kinéztem az útvonalat amerre menni akartam, és mégis, az összevissza kanyargó kis utcák a domboldalban megkevertek. Így újratervezés, első programpont: térképvásárlás. A térkép már valamelyest könnyített a dolgon. Bár utcanevek csak elvétve fordulnak elő, de előbb utóbb megtaláltam, hol vagyok.

Innen már hamar odaértem a Guildhall-hoz, ahol a helyi CAMRA által szervezett sörfesztivál utolsó napja zajlott. A CAMRA a CAMpaign for Real Ale szervezet rövidítése, ők azok akik a nem nagyüzemi, hagyományos sörfőzdéket és a valódi ale-t támogatják. Ha jó sört akarsz a briteknél inni, érdemes szétnézni a honlapjukon, van kocsmalista.

Az első furcsaság az volt, magyar fesztiválokhoz szokott szememnek, hogy zárt térben volt, a Guildhall-ban. Persze figyelembe kell venni a helyi időjárási szokásokat, bár épp ma lehetett volna szabad téren is. Az egyes sörfőzdék nem külön standokon vonultak fel, hanem a terem két oldalán hosszú sorokban álltak a hordók meg a csapok. A beléptidíjért egy félpintes korsó járt, abba zsetonokért lehetett sört venni, meglepően olcsón: egy fél pint átlagosan 1.50 GBP volt. De bárhol szívesen adtak egy kóstolónyi kortyot, hogy tudj választani. Így a fesztivál utolsó napján már sok hordó kifogyott, de még mindig hatalmas volt a választék. A sor végén ciderek és perryk szomorkodtak.

A terem közepén egy helyi zenekar nyomta a helyi zenét, bodhranon (azt hittem az csak az íreknek van), dudán (azt hittem az csak a skótoknak van), hárfán meg még pár random hangszeren. Roppant jó hangulatot csináltak, mindenki lelkesen bulizott. Én azt hittem nagyon láma dolog lesz egyedül menni egy ilyen fesztiválra, de a zenekart nézve rögtön fel akart csípni két wales-i öregúr. Ilyen már rég fordult velem elő (mármint hogy fel akarjanak csípni, walesi öregúr még SOHA nem akart felcsípni, pláne kettő). Nagyon édesen tették a szépet a sokadik sör után. Ezt csak néha szakították meg, amikor dalra fakadtak ha valami olyat játszott a zenekar.

Amikor eluntam a műsort lesétáltam a közeli tengerpartra. Épp apálykor érkeztem, hatalmas homokos beach-re. A mediterrán tengerpartokkal szemben itt egyáltalán nem voltak napernyők, meg nyugágyban koktélt szürcsölő turisták. Csak homok. Levettem a cipőm, mert tengerparton mezítláb sétálni (egy picit a vízbe is beletapicskolva) jó. A lábnak is és a léleknek is. Körülöttem pár család legeltette a gyerekeket, gyűjtögették a kagylókat. A sirályok falatoztak azon, amit az apály otthagyott nekik. És láttam pár embert akik vasvillákkal ásták a partot, gondolom ők a kincskeresők. Nem láttam, hogy kincstalálókká váltak volna, de sportnak mindenesetre jó.

Elsétáltam a kikötőig, megcsodáltam a hajókat, és elindultam hazafelé. Holnap ismét kirándulás.

Hozzászólás

Kategória: Uncategorized

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s