Gerinc

Mint hét végére általában, beállt a hátam picit. Sokat ülhettem a gépnél, sokat dolgozhattam, a szék meg nem igazán ergonómikus. Na meg igazi lustahetet csináltam, nem nagyon tornáztam. Otthon a különböző feladataim az elmúlt hetekben kissé összecsaptak a fejem felett, így most nagyon élveztem, hogy utolérem magam, nincsen rajtam teher (az itteni telefonomat csak kevesen ismerik…), olvasni is jut idő, az alvásról nem is beszélve. Szóval pihentem, na. Ami nem baj, a jövő hetem (sőt valószínűleg az az utáni is) igencsak sűrű lesz, jó lesz kipihenten belevágni).

A hátamnak meg jó lesz, ha járok egyet kettőt, amikor az utolsó beteg is elhagyja a kórházat. Meg újra kellene járnom gerincjógára, azt a nyáron csúfosan elhanyagoltam. A napüdvözlet szerencsére zsigerből megy, ma is azzal mozgattam át magam, de kellene még pár gyakorlat, amit ilyenkor bevethetek. Mert a jóga jó. Rengeteg betegségben van kedvező hatása, egyre nagyobb a szakirodalma. Viszont muszáj jó helyen, jó oktatótól tanulni, és a gyakorlatokat jól megválogatni, mert nem minden gyakorlat való mindenkinek, és rosszul kivitelezve az izületeknek árthat, ahelyett, hogy használna.

Ma van az utolsó olyan nap a turnusomban, hogy még vannak betegek. Mivel személyzet sem lesz (kivéve a biztonsági őrt), kell némi előkészület az ittlétemhez. A kedves konyhásnéni már telerámolta az osztályos hűtőt minden finomsággal, és megmutatta a nagy konyhát is, ahonnan további ellátmányt tudok szerezni, ha esetleg már mindent felfaltam. És közben folyamatosan elnézést kért, hogy magamról kell majd gondoskodnom. Elnéztem neki.

Holnap még a takarítók bejönnek, megkértem őket, hogy a szobám takarítsák ki, én meg igyekszem nem összekoszolni, amíg hétfőn megjön a váltás. Csereágyneműt is szereztem, és a váltásnak is megírtam a kajalelőhelyeket.

Hétfőn muszáj elérnem a félhármas vonatot, és kettőre volt pozicionálva az átadás, ami elég necces, de így, hogy nem lesznek betegek, már ezen sem izgulok, ha késik itt tudom hagyni a csipogót a biztonsági embernél.

És 13:07-kor az utolsó beteg is elhagyta az épületet. Még kicsit dolgozom, aztán én is elindulok kóborolni.

Hozzászólás

Kategória: Uncategorized

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s