Tea-time

Ma egész nap teaidő volt. Az egyik segédápoló ahányszor arrajártam megkérdezte, kérek-e teát. Én meg mindig kértem. Néha, jó angol szokás szerint egy kis süti is került mellé. Közben összevetettük a magyar és az angol időjárást (itt most rettenetesen esős), a magyar és az angol fizetéseket, a fiú és a lánygyermekeket.

Betegek jöttek mentek, az egyetlen nem sebészeti beteg is gyógyultan távozott. A nővérek szerint túlkomplikáltam a kezelését, persze ők a sebészekhez vannak szokva, én meg belgyógyász módra működöm. De aztán mindenki megelégedésére zárult a terápia. A sebészeti betegek belgyógyászati bajai is úgy tűnik megoldódtak, remélem ma is békés éjszaka lesz. Bár épp most telefonáltak, hogy ma is lesz egy soron kívüli felvétel, már tart befelé.

Holnap lesz egy olyan műtét ami után a beteg talán a HDU-ba (a High Dependency Unit, subintenzív) kerül majd. Ami itt azért rosszabb, mint Basingstoke-ban, mert a itt HDU-ban is nekem kell rá vigyáznom, ha minden igaz, míg Basingstoke-ban ilyenkor volt bennalvó intenzíves. Meglátjuk.

Ebédnél az egészségügy hanyatlásáról folyt a szó, arról, hogy az adminisztráció felszaporodása mennyi időt vesz el a betegektől, meg hogy a képzés során is kevés a valódi gyakorlat. Nem szóltam hozzá, csak érdeklődve hallgattam. Szóba került az is, hogy a magánkórházakban a költség illetve a profit is szempont, amit nehéz megszokni és figyelembe venni.

Hozzászólás

Kategória: Uncategorized

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s