Droitwich Spa

Most itt vagyok. Kalandosan indult, kezdve azzal, hogy csak pénteken derült ki, hogy ide jövök. Amikor már megvolt a Ryanair-es reggeli jegyem Londonba, pedig kivételesen jobb lett volna Lutonba érkezni, mer onnan van egy kellemes közvetlen buszjárat Birminghambe, amivel egy csomó futást megspórolhattam volna (Stanstedről is van busz Birminghamba, csak az sokkal tovább tart).

A futás alatt konkrét futást kell érteni. Mert a Ryan járatok nagyrészt tartják a menetrendet (legalábbis azzal büszkélkednek, hogy ők ebben a legjobban Európában, és eddig nem is volt rájuk panaszom) , de ez most nem sikerült. Valami csomagberakodási probléma miatt 40 percet késett az indulás. Pedig a nap jól indult, kaptam egy meghívást a MasterCard váróba, beszállás előtt még egy kis evés-ivás-trécselés. Aztán 6:30 helyett 7:10kor az indulás, pedig most, hogy nem közvetlenül London mellett vagyok, ki volt számolva minden. Így nem is nagyon aludtam a gépen, azt számolgattam odaérek-e rendben. Aztán a pilóta 8 percre mérsékelte a késést (a pontos érkézésért járó fanfár elmaradt), és Stansted is jól vizsgázott (már megint), 08:08-kor szállt le a gép és a 08:30-as vonatot elértem, pedig még útlevél-ellenőrzés is volt közben. Igaz, futni kellett. De örömmel láttam, nem egyedül kocogok, más is dolgozni jön. A kiszemelt birminghami vonatot viszont minden sprintelésem ellenére fél perccel lekéstem, de szerencsére az eggyel későbbivel is elértem a csatlakozást, időben befutottam. Itt hűvös van 15-17 C, de a sok futás miatt nem fáztam. Meg egyébként is jólesett a hűvös. 

A múlt hét itt nagyon munkás volt, az RMO akit váltottam nagyon sokat dolgozott, rengeteg problémába futott bele. Viszont az átadás ezúttal magyarul zajlott. És mire megjöttem a hétvégi zűrök lényegében elsimítva, a nagyon betegek meggyógyítva. Az esti viziten mindenki mosolygott. Remélem így is marad.

Szokom a kórházat, egyelőre még hajlamos vagyok eltévedni, három elég hasonló szárnya van az épületnek, két szinten és még nem teljesen vagyok képben, hogy mikor merre induljak. De azt hiszem holnapra már menni fog. Itt minden étkezés az ebédlőben van, ebédet és vacsorát meg kell rendelni, a reggeliről majd holnap beszámolok. És ez az a kórház, ahol a betanítás alatt jártam, és megcsodáltam, hogy van az RMO-nak szobabiciklije. És még mindig van. Remélem idő is lesz rá, hogy tekerjek. A mai mozgást a stanstedi futással letudtam, de holnaptól itt is kell valami.