Extra bejegyzés cukorbetegségről és médiáról

Ma reggel megint a magyar sajtó segített az ébredésben. Amikor egy olyan cikk van tele pontatlansággal, aminek tudom a hátterét, akkor mindig elgondolkodom, hogy basszus és a többi? És ami oly gyakori: valamelyik médium leír egy hülyeséget/pontatlanságot, és a többi meg átveszi, anélkül hogy átnézné, hogy stimmel-e.

A cukorbetegek számára felírható gyógyszerek új szabályozásáról van szó, a rendelet szombaton jelent meg a Magyar Közlönyben. Ez van benne:

„Felnőtt beteg esetében a gyógyszer alkalmazása egy év után csak akkor folytatható, amennyiben a megfelelő szénhidrátanyagcsere-háztartás (HbA1c<8,0%) a szakorvosi javaslat kiállítását megelőző fél éven belül legalább két mérés alapján fenntartható volt. (A gyógyszer alkalmazása a HbA1c értéktől függetlenül akkor is folytatható, ha a betegnek legalább egy – az orvosi dokumentációban feltüntetett – súlyos, az elhárításhoz külső segítséget igénylő hypoglikaemiás eseménye volt.)”

A szövegkörnyezettel együtt ez annyit jelent, hogy bizonyos újabb inzulinfajták (az inzulin-analógok) és egyes tabletták csak akkor írhatóak fel maximális támogatással, ha a beteg vércukra tartósan jó a kezelés mellett. Ehhez képest a forrás-cikkben (amit aztán még szakmai folyóirat is átvett, korrekció nélkül) ez jelent meg: „A cukorbeteg szénhidrátfogyasztását júliustól negyedévente egy olyan vérteszttel ellenőrzik, amely hét-tíz hét átlagában „emlékszik”, hogy az illető mennyi cukrot fogyasztott.” Ez pedig egy marhaság. Tudtommal olyan vérteszt nincsen, ami azt mérné visszamenőleg, hogy valaki mennyi cukrot fogyaszt. (A cikket átvevő egyéb médiumok annyit azért módosítottak, hogy cukor helyett szénhidrátot írtak, de olyan teszt sincsen). A HbA1c (hemoglobin A1c) arról ad felvilágosítást, hogy milyen volt az átlagos vércukorérték az elmúlt 6-8 hétben. Ugyanis a vérben levő glukóz (szőlőcukor) egyes fehérjékhez hozzákötődik, és addig ott is marad, amíg a fehérje le nem bomlik. És minél magasabb a vércukor, annál több cukormolekula kötődik a fehérjékhez. Így a vörösvérsejtekben levő hemoglobinhoz is. És a vörösvérsejtek fél-életideje kb. 60 nap, szóval ennyi időre visszamenőleg mutatják meg, hogy a vércukor magas volt-e

A HbA1c-t nem csak júliustól fogják használni a cukorbetegek ellenőrzésére, eddig is használták (pár évtizede). Először 1976-ban javasolták erre a célra, arra nem találtam adatot, hogy Magyarországon mikor vezették be, de 20 éve már biztosan alkalmazzák. A legtöbb cukorbeteg tisztában van azzal, mi a HbA1c, kár, hogy a megjelent cikkek ezt a kifejezést nem tartalmazzák, azt sugallva, hogy valami új ellenőrzési módszer kerül bevezetésre. A HbA1c normál értéke (nem cukorbetegekben) egyébként 6 mmol/l alatti. A célértéket érdemes egyénileg meghatározni, a 8% alatti érték nem extrémen elérhetetlen, és mindenképpen szükséges a szövődmények megelőzéséhez. A korábbi tervezetben szereplő 7% alatti érték sokkal gázabb volt, mert azt nagyon sokszor nem lehet elérni mellékhatások nélkül.

A szénhidrát-anyagcsere szabályozásában (amit a HbA1c-vel követünk) a megfelelő étrendnek valóban fontos szerepe van, de nem ez az egyetlen dolog, ami azt befolyásolja. Fontos a testmozgás, a megfelelő lelki egyensúly is, és inzulinnal kezelt beteg esetén az is, hogy a kezelésben rejlő rugalmasságot a páciens kihasználja. Azaz ha magasabb a vércukra, vagy a szokottnál többet készül enni, akkor több inzulint ad. Míg ha sportolni készül, vagy a kertet felásni, akkor kevesebbet. Az analóg inzulinok egyik előnye az, hogy jobban lehet a kezelést egy változó életmódhoz adaptálni.

Az étrenddel kapcsolatban. Aki cukorbeteg (főleg a többséget alkotó 2-es típusú) annak egyáltalán nem kell drága diabetikus élelmiszert fogyasztani. Úgy kellene táplálkoznia, mint ahogy minden egészséges embernek kellene (egyes szövődmények persze befolyásolhatják az étrendet, de vegyünk most egy súlyos szövődményekkel még nem rendelkező cukorbeteget). Egyen sok zöldséget, kerülje a gyorsan felszívódó szénhidrátokat (cukrot, fehér lisztet, fehér rizst), a húskészítményeket (felvágottak, pástétomok, virslifélék), csökkentse a krumpli és a vörös hús fogyasztását (krumpli helyett egyen pl. csicsókát). Lehet arról is elmélkedni, hogy az egészséges étrend is mennyire drága, de piacokon azért be lehet jól vásárolni. És gyakori tapasztalat, hogy az étrend a fagyin meg a sütin bukik el, amelyek azért nem alapvető táplálékok. A diabetikusnak nevezett élelmiszerekkel sokszor az a gond, hogy ugyan lassabban felszívódó (a vércukrot lassabban emelő) szénhidrátot tartalmaznak, de energia (kalória) tartalmuk ugyanannyi, mint a nem diabetikus párjuké. A 2-es típusú cukorbetegség kialakulása pedig szoros összefüggést mutat a hasi zsírszövet mennyiségével. Tehát ha valaki azt gondolja, a diabetikus tejcsokit lelkiismeretfurdalás nélkül megeheti, hát nem. Ugyanannyit fog hízni tőle, mint a normális tejcsokitól, csak az íze kicsit rosszabb (Ha már csokit muszáj enni, inkább pár kocka étcsoki, az legalább egészséges, minél magasabb kakaótartalmú annál inkább).

A tablettákkal kapcsolatban. A nemzetközi ajánlásokban még mindig a „régi” típusú gyógyszerek (metformin, szulfanilureák) szerepelnek az első helyen. Azért, mert az újabb gyógyszerekkel még kevés a hosszú távú adat (azaz a vércukrot csökkentik, de kérdés, hogy a szövődmények kialakulását és a halálozást is csökkentik-e hosszú távon). Az egyik csoportból (glitazonok) sorra vonják ki a szereket kedvezőtlen mellékhatások miatt. Az egyetlen megmaradt ilyen típusú vegyületnél fokozott körültekintésre intenek, és felhívják a figyelmet, hogy csak akkor folytassuk a kezelést, ha a HbA1c csökken a kezelés hatására.

A rendeletről. (disclaimer: amit itt leírok az a magánvéleményem) Azzal a gondolattal egyetértek, hogy ha valakinél a drágább kezeléstől (az analóg inzulin az OEP számára többe kerül) nem várható előny, akkor elég neki az olcsóbb is. A rendelet viszont eléggé leegyszerűsíti, hogy mi az előny és mi nem. Mert ha valakinek a korábbi kezeléssel 10% volt a HbA1c és az analóggal 8.6%-ra levittem, akkor csökkentem a szövődmények esélyét, és érdemes a kezelést folytatni. De ha analóggal is 10% körül marad, akkor nem az inzulinkezelés típusa a kérdés, más problémák vannak. Ha valaki az analóg kezelés mellett fogyni tud, vagy kevésbé hízik, mint a hagyományos inzulinkezelés mellett, az is előny. Tehát. A drágább kezelésre váltás akkor indokolt és támogatandó, ha a beteg számára hosszú távú előnnyel jár. A „korszerű” analóg inzulin kezelés ténye önmagában nem jelent előnyt, csak ha megfelelő életmóddal, és a rugalmas kezelésben rejlő lehetőségek kihasználásával jár együtt. Én mondjuk nem biztos, hogy ilyen büntető jellegű intézkedésekkel próbálnék változást elérni az életmódban. Inkább támogatnám a páciens-edukációs programokat. Mert ugyan a rendeletben benne van, hogy kell életmód-tanácsadás, de gyanítom, hogy az igazán hatékony programokhoz szükséges finanszírozás nincsen mögötte. mert nem elég elmondani, hogy tessék lefogyni, meg is kell tanítani, hogy hogyan.

Mert a 2-es típusú cukorbetegség kezelésének (és megelőzésének!) alapja a megfelelő életmód. Megfelelő étrend, rendszeres testmozgás, lelki egyensúly. 1919-ben jelent meg Joslin (akiről a leghíresebb diabetes intézményt nevezték el) könyve, amelynek címe: A diabetic manual for the mutual use of doctor and patient. És a lényeg azóta sem változott: a cukorbeteg legyen saját maga orvosa. Vállaljon felelőséget saját magáért a mindennapokban. Ezt jó lenne elősegíteni, és nagyon sajnálom, hogy a jelenlegi hazai helyzet, és a rendelet szenzációhajhász tálalása is megnehezíti az érdemi szakmai párbeszédet. Nem akarok mindig angliázni, de itt az ilyen kérdésekből szerencsésen kimarad a politika. Otthon pedig már elindult a gyilkosozás, aminek a nagy veszélye, hogy a rossz anyagcseréjű cukorbetegek úgy érzik, nem kell vagy nem tudnak tenni semmit saját egészségükért, mert a vezetés ellenük van, és elveszi az egyetlen esélyüket. Pedig igenis tehetnek.

13 hozzászólás

Kategória: Uncategorized

13 responses to “Extra bejegyzés cukorbetegségről és médiáról

  1. Gezemice

    Ez nagyon tetszik: “Mert ugyan a rendeletben benne van, hogy kell életmód-tanácsadás, de gyanítom, hogy az igazán hatékony programokhoz szükséges finanszírozás nincsen mögötte. mert nem elég elmondani, hogy tessék lefogyni, meg is kell tanítani, hogy hogyan.” (Persze a többi is korrekt, csak ez extrán szemet szúrt.)
    Kiegészíteném még azzal, hogy nem elég megtanítani, hanem az sem hátrány, ha az embernek az adott lakóhelyéhez ésszerű közelségben talál is lehetőséget. Pl. egy olyan cukorbeteg, akinek már az ízületei sem olyanok, amilyenek, biztosan nem fog nekiállni a ház előtt futkorászni, ellenben jó lehet neki az úszás. Azaz lehetNE, ha nem 30-40 km-rel odébb lenne az egyetlen uszoda, egyéb sportlehetőségről ne is beszéljünk.
    És ez már rég nem is az egészségügy hibája, hanem az egész szabályozásé. Megint előbb jön a bünti, aztán aki akarja, keresse meg a megoldást. Én nem vagyok cukorbeteg, “csak” elhízott. Jó lenne lefogyni, de munka és fizetés területén örülök, hogy egyáltalán van mit és miből, csak sajnos ennek az az ára, hogy napi 13 óra + hétvégén 2×4 óra mellett/után, plusz házimunka, már sem idő nem jut a mozgásra, sem energia. Ha többet szeretnék, mint körbefutni a háztömböt, akkor még a pénz is bejön a képbe. Amíg az ember így küzd a napi fennmaradásért, addig könnyű odalökni neki “onnan fentről”, hogy “ha nem működsz együtt, akkor lóf*t neked, nem eü-ellátást”. Hangsúlyozom: NEM az egészségügy hibájáról beszélek, hanem a felsőbb szintű szabályozásról.

    • Sok mindent lehet tenni egyébként az egyén és a kis közösségek szintjén is. Tudok olyan kistelepülésről (nem Bp környékén), ahol egy szűrés után helyi tornát szerveztek az asszonyok pl. A túlmunka és a gazdasági problémák viszont a lelki egyensúlyt aknázzák alá, és ezzel sajnálatosan keveset törődünk, pedig ha az nincs rendben, akkor rendszerint a motiváció is odavész mindenféle változtatásra. De sajnos nem várható mindenre “felülről” megoldás.

      • Sziszi

        _Nekem az a tapasztalatom, hogy minden diabetológusnak eleve elrendeltetett, hogy náci típusú nőszemély legyen, kivéve, ha férfi. Ezzel most még alájuk tették a lovat – ha úgy tetszik felülről – (micsoda képzavar😀 ) és csak mégnagyobb nyomást helyeznek ezzel a betegre, akinek közben azt mondod, hogy ne stresszeljen! Aztán csodálkozunk a magas HbA1c értéken és a magas vérnyomáson. Remek ötlet, hogy úgy büntessünk, hogy egy kevésbé hatékony gyógyszerre váltunk – még ha olcsóbb is. Aztán elvárjuk, hogy ezek után produkáljon jó eredményeket az a szerencsétlen. Illetve nem várjuk el, dögöljön meg. Mert nagyjából erről szól ez, nem a gyógyításról. Sokba kerül. Aki szerencsétlen pedig soha nem is fogja magát visszatornázni miután lemondtak róla és elvették tőle a gyógyszerét. Ez aztán a perspektíva, meg az átgondoltság. Aztán a szövődményekre többet fog költeni az állam, mintsem azt most meg lehetne becsülni is akár, de az már a következő kormányzati ciklus problémája lesz, meg azoké akik addigra esetleg elveszítik a látásukat, vagy néhány végtagjukat. Nem akarok gyilkosozni, meg politizálni, de ez az egész szimplán baromság és nem visz előre, ez már most látszik. Nem az a lényeg, hogy cukrot írnak, vagy szénhidrátot, vagy HbA1c-t…

      • Szia, majd megkérdezem az otthoni cukorbetegeimet, hogy én náci típusú vagyok-e🙂 A rendelet egyébként nem arról szól, hogy egy kevésbé hatékonyra váltsunk, hanem arról (vagy legalábbis arról kellene szólnia), hogy ha a drágább gyógyszer nem hatékonyabb, mint az olcsóbb, akkor nincs értelme a drágábbat adni. (főleg, hogy a kassza zárt, illetve az utóbbi időben csökkenő). A szövődmények kialakulása nem attól függ, hogy mennyire korszerű a gyógyszer (az egyik leghatékonyabb gyógyszer a 2-es típusú diabetesben a metformin, amelyet az 1920-as évek óta használnak, de a népi gyógyászatban mint kecskeruta azt megelőzően is ismert volt), hanem hogy milyen anyagcserehelyzet érhető el vele. És a 2-es típusú cukorbetegség kezelésének az alapja a megfelelő életmód, azt a gyógyszerek csak kiegészíteni képesek.
        Az meg szerintem rossz megközelítés, hogy a diabetológus várja el, hogy jó eredményeket produkáljon a cukorbeteg. A jó anyagcserehelyzet elsősorban a beteg érdeke. Sajnos a legtöbb orvos nem részesült megfelelő kommunikációs képzésben ahhoz, hogy a betegek önsegítését megfelelően tudja tanítani (empowerment), és a sokszor zsúfolt rendelések sem kedveznek ennek.
        Az, hogy cukrot írnak, vagy HbA1c az szerintem azért fontos, mert a cikk így azt sugallja, hogy valami új ellenőrzést kívánnak bevezetni, és nem pedig azt, hogy tulajdonképpen eddig is elvégzett vizsgálatról van. És a cukorra koncentrálással eltolták a hangsúlyt a diabetikus élelmiszerek irányába, amelyek egyáltalán nem lényegesek a cukorbetegek kezelésében. De mint írtam, ez a magánvéleményem. A rendeleten van javítani való, azt nem vitatom. Nagyon örülnék neki, ha lehetne róla szakmai alapon disputálni, anélkül hogy pártok vagy kormányok belekeverednének.

  2. És még egy fontos dolog, az 1-es és a 2-es típusú diabetes különbözik. A 2-es típusú cukorbetegségnél az alap az életmód, anélkül a gyógyszeres kezelés nem ér sokat, míg az 1-es típusú betegeknél az alap az inzulinkezelés. az életben maradáshoz kell.

  3. Sziszi

    Ha jól tudom nem választották ketté az egyeset és a ketteset a rendeletben.

    Ami engem zavar, hogy ehhez a tisztán anyagi szempontokat (és azt is helytelenül) követő szabályozáshoz, ami egyértelműen nem a betegek gyógyulását segíti, orvosok is asszisztáltak, akik letették a Hippokratészi esküt, hogy kizárólag hasznára lesznek a betegnek. Nos ez nem a beteg “hasznára” van. Ha a drágább inzulin nem hatásos, illetve másik hatékonyabb, az orvos eddig is dönthetett (volna) úgy, hogy a másikat alkalmazza. Ez most miben segít szerinted?

    • Ha jól emlékszem nem írtam sehol, hogy a rendelet segít. De azt gondolom, hogy ha egy kezelés, legyen bármilyen korszerű, nem eredményez javulást a beteg állapotában/anyagcseréjében, akkor azon a kezelésen módosítani kell. Ehhez ez a rendelet nem tökéletes, de egy csúsztatásokkal teli cikk nem segíti elő az érdemi szakmai diskurust, csak mindkét oldal még jobban beássa magát a barikádjai mögé és onnan tüzel a másikra.
      És igen, az orvos eddig is dönthetett úgy, hogy a hagyományos inzulint adja, sokszor így is döntött.

  4. Sziszi

    Ha az állam ebbe jótékonyan be kíván avatkozni, akkor mondjuk az egészséges élelmiszerek támogatásával bármikor megteheti. Ez amit most csinál, szimplán pénzelvonás és szégyen, hogy orvosok még mögé tudnak állnak a betegek ellenében, hogy ez így igazságos, mert ha a beteg nem működik együtt, akkor megérdemli… Egyetértek természetesen majdnem mindenben, de az életmódváltás sajnos nem olyan dolog, ami az egyik napról a másikra menne mindenkinél. Az életmódváltást kellene segíteni illetve támogatni ahelyett, hogy megvonják a gyógyszert. Mert ha ez menne, akkor talán csökkenthető illetve akár elhagyható lenne a drága inzulin is, de ennek ez a sorrendje. Fordítva nem működik, mert ez nem motiválja a beteget, hanem éppen ellenkezőleg hat. Ez a büntetéses módszer maga, egy náci típusú elképzelés, az élet nem így működik. A szabályozás meg nem elvonás, hanem az egyik oldalon elveszek, a másikon adok. Az államnak meg nem kellene beleavatkoznia abba ami nem az ő dolga. Egy politikai döntésről meg elég nehéz szakmai alapon vitatkozni, mert nem szakmai alapon készült a döntés, hanem politikain. A “Kell a pénz, nekik meg úgyis felesleges pénzkidobás, tehát vegyük el tőlük alapon” megfogalmazott rendelet szerintem minden szakmaiságot nélkülöz. Erre néhány magát orvosnak nevező még rá is bír kontrázni, hogy igen, ha nem működnek együtt, akkor teljesen felesleges. Szerinted ez teljesen korrekt szakmailag?

    • Én azt hiszem mi tulajdonképpen egyetértünk🙂. Én pl. nagyon nem szeretem azt a kifejezést, hogy a beteg “nem működik együtt”, hiszen ez olyasmit sugall, hogy a beteg ellenében szeretne az orvos valamit elérni. Úgy pedig nem megy. Én szívem szerint a megelőzésbe, az egészséges életmód iskolai oktatásába és a páciens edukációba fektetnék később jól megtérülő pénzt.

  5. Visszajelzés: Chick-lit | Egy orvos kalandjai Angliában

    • Ez egy korrekt összefoglaló szerintem (végre). Azt én még jobban kiemelném, hogy a 8%-os HbA1c szint alá azért javasolt menni, mert 8% felett, a szövődmények esélye jelentősen megnő, függetlenül a kezelés típusától.
      Saját friss tapasztalatok a témával kapcsolatban: 2 olyan pácienst láttam, akiknél mindenképpen jó lenne az analóg kezelést megtartani, de jelenleg nagyon messze vannak a 8%-tól. Az egyiknél ez egy plusz motiváló tényező, nála nagyon érzékenyen reagálnak az értékek az életmódra (különösen a testmozgásra), de az utóbbi hónapokban elhagyta magát. Ha most sikerül tartósan rávenni a megfelelő mozgásra, akkor ebből nemcsak az lesz a haszna, hogy maradhat az analógon, hanem az is, hogy a szövődmények kialakulásának és a meglevő szövődmények romlásának az esélye csökken.
      A másik páciensnél pedig a rendelet okozta riadalom miatt kiderültek olyan speciális problémák, amelyekről eddig nem számolt be. És most, hogy kiderültek, el lehet kezdeni megoldani.
      Az életmóddal kapcsolatban: nemcsak a cukorbetegeknek, hanem mindenkinek el kellene kezdeni egészségesebben élni. A változások egy része nem pénzkérdés, ezért az olyan cikkek, amelyek azt sugallják, hogy úgysem tudod megcsinálni, meg nincs is annyi pénzed hogy megtedd, nagyon kártékonyak.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s