Elengedés

Érdekes az a folyamat amikor az ember rájön, hogy mindenképpen fel kell kelnie majd éjszaka. Először a kapálózás, hogy hátha mégis sikerül megoldani a problémát még mielőtt fellőnék a pizsamákat. Aztán a felismerés, hogy ez nem fog menni, úgyhogy nem érdemes feszengeni, inkább tervezzük meg az éjszakát. Aztán az embert szerencsés esetben elönti a nyugalom, ha így hát így, legalább múlt éjjel jót aludtam, és elengedi a problémát. Mármint a nem alvás problémáját, nem a betegét. És végül a kellemes meglepetés, hogy a beteg is elengedte valahogy a problémáját, egyszer ugyan felkeltem megnézni, hogy van, de rohamos gyógyulásnak indult, így mindössze egy negyedórás intermezzo volt az éjszaka közepén. Szerencsére az éjszakás nővér is tapasztalt darab volt, meg lehetett vele beszélni, hogy mikor jövök fixen, és addig meg nem ítélte úgy, hogy fel kellene keltenie. Mondogatták, hogy vannak olyan dokik, akik problémás beteg idején az osztályon alszanak a kórteremben, mert az RMO lakás messze van, de én nem értem ezzel a lehetőséggel, az osztályon aludni korántsem olyan nyugalmas.

Reggel korán mentem megint ránézni az osztályra, így nem maradt időm a reggeli napüdvözletre. Nem is sütött ki a nap.

A problémás betegek miatt sokat kellett a consultant-okkal csevegnem, mint roppant kedves volt, úgy tűnt érdekli őket a véleményem, és értékelik az ellátást amit nyújtok. Mondjuk általában kedvesek szoktak lenni, 1-2 volt ugyan, aki inkább csak utasításokat adott, mint beszélgetett, de a mostaniak mind roppant aranyosak voltak.

Napközben szerencsére nem volt semmi dráma, csak egy izgulósabb nővér, aki az izgulósabb beteg szapora szívverésétől jött izgalomba (micsoda szóismétlés). Meg a terheléses vizsgálat, ahol a beteggel nem volt semmi gond, a masina volt az, ami nem bírta a terhelést és a vérnyomásmérő automatika a második betegnél úgy gondolta nem dolgozik ma már többet. Így az asszisztensnő dolgozott helyette, mérhette manuális műszerrel a vérnyomást, ami egy futószalagon futó embernél nem is olyan egyszerű.

És közeledik a vacsoraidő, és kezdek szorongani, mert az elmúlt napokban kettőből kétszer nem sikerült időben és nyugalomban megvacsoráznom. De remélem ma megjön az áttörés…

Hozzászólás

Kategória: Uncategorized

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s