Kiskacsa

Tegnap este megérkezett a váltás, bár csak ma reggel vett át. Amikor összefutottunk a konyhában, mondta is, hogy még nem akar hallani a betegekről, ha nem baj. Egy lengyel srác jött, aki Lengyelországban él, szakvizsgára készül és csak évente párszor jön RMO-nak. Amikor megtudta, hogy magyar vagyok rögtön az volt az első kérdése, hogy hogy is van a mi miniszterelnökünkkel? De ez a blog nem a politizálás helye. Az viszont érdekes, hogy a nálam talán valamivel fiatalabb srác Lengyelországban ügyelet nélkül közel kétszer annyit keres, mint én keresnék otthon ügyeletek nélkül. És náluk az ügyeletekért jól fizetnek, azt mondta ügyeletekkel a fizetés minimum megduplázódik. És vannak magánkórházak, több, szélesebb szakterületekkel, mint nálunk, azt mondja ott jobb a pénz, mint amit itt kapunk az RMO munkáért, csak azt nem lehet egy hétig egyfolytában csinálni. Ő egyébként élt Új-Zélandon is, onnan tért haza, ahogy javult a helyzet. Basszus megtanulok lengyelül.

Este az osztályon is buli volt, az egyik éjszakás ápolónak volt szülinapja, és ha már így alakult, hogy dolgoznia kell, rendelt ipari mennyiségű pizzát, csirkeszárnyat. Nyilván egyetlen étrendi ajánlással sem találkozik, az éjféli pizza kólával, de a srác annyira kínálgatott, hogy egyek még, (az legalább meglátszik) van bőven, és a pizza is nagyon finom volt, szóval nem bírtam ellenállni. És jólesett hogy hívtak. Fényeztek is, hogy mennyire jó velem dolgozni, és örülnek, ha jövök, bezzeg más RMO-k. És talán komolyan is gondolták. De ha nem, akkor is jól esett. Egy fórumon írta valaki, hogy mennyivel jobb Magyarország, mint Anglia, mert őszinték az emberek, még ha nyersek is. Hát nem tudom, munkahelyi környezetben én jobban viselem, ha kedvesek velem, még ha nem is teljesen őszintén, és nem ordítják le a fejem folyton, őszinteségi alapon. De kinek kinek a magáé. Persze itt is van kevésbé kedves ember, de az arányok mások, meg mást jelent a „kevésbé kedves”.

Odahaza meg kialakult az előre látható konfliktus a Margit hídon. Készült egy olyan járda + kerékpárút kombináció, amiről lehetett tudni, hogy jó idő esetén tuti nem férnek el a közlekedni vágyók. Aztán szokásos mádon autósok, biciklisek, gyalogosok szidják egymást. Én meg autós is vagyok, meg biciklis is, meg gyalogos is (mint annyian), hová álljak? A gond többrétű. Egyrészt, nem lenne szabad olyan forgalmi helyzeteket kialakítani, amelyek előre láthatóan konfliktushoz vezetnek a közlekedők között. Kellene előzetes hatásfelmérés, és annak az eredményét figyelembe is kellene venni. Valószínűleg kideríthető, hogy egy napos hétvégén átlagosan hány ember próbál eljutni a Margitszigetre. De ez a hajó már sajnos elment, egy darabig nem lesz újra felújítva a Margit híd. Másrészt az sem lenne rossz, ha a közlekedés résztvevői nem azt keresnék, hogy kinek az anyját, hanem azt, hogy mi a megoldás. Olyan jó lenne, ha otthon is azt tapasztalnám, hogy nem hibást keresünk, hanem megoldásokat. És hogy mi a megoldás? Nem tudom a tutit, de szerintem: a) türelem b) ha mód van rá, más útvonal választása. És c), talán még nincsen minden veszve a déli oldali járdán , valaha szó volt ott is egy Buda – Pest irányú kerékpárútról…

Elindultam hazafelé, volt még annyi időm, hogy Londonban kisétáljak a Temze partjára és élvezzem a jó időt. Megcsodáltam a gyaloghidat, amit a vasúti híd mellé építettek, stílusában a Milleniumi hídra hajaz. Megnézhettem, amikor a parti sétányos aranyszínűre festve ácsorgó bácsik leszálltak a dobozkáról, elővették belőle az ebédjüket, megterítettek és nekiláttak falatozni. Viszont a Westminster hídról eltűntek a hagymás hotdogot sütögetők, így én nem falatoztam. Amikor eluntam a tömeget, elindultam a reptér irányába. Ami ezúttal a Stanstead, mivelhogy Ryanair. A Stanstead Expressre szóló jegy egy irányba drágább, mint a lutoni vonat, de a retúrjegy olcsóbb, szóval érdemes ezt is belekalkulálni a költségekbe. És a vonat sokkal kevésbé volt zsúfolt, mint egy átlag lutoni járat, és konnektor is van. Csak a Dongle-t, a mobilnetemet hánytam el valahol. Még szerencse, hogy ingyenes WiFi is van a vonaton. De azért az mindig megdöbbent, hogy milyen lehetetlen módon tudok elhagyni dolgokat.

A reptér érdekes, egy szintben van minden, van némi sörsátor feeling. Könnyűszerkezetes, fehér, sátorokra hajazó tetővel. Mintha csak valami ideiglenes lenne. De a szokásos boltok megvannak, sört is mérnek, szóval el tudom tölteni az időt a gép indulásáig kényelmesen. És folytatás, ha minden jól megy, április 16-án.

 

Hozzászólás

Kategória: Uncategorized

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s