Csendes vasárnap

Ma végre csendes, békés nap volt, rámfért. Az osztályokon minimális tennivaló volt, így tudtam a saját dolgaimmal foglalkozni. Végre a nemszeretem feladatokra is rávettem magam. Ilyenkor mindig megfogadom, hogy máskor nem tologatom őket, hiszen, nem is olyan rémesek, és milyen jó túllenni rajtuk. Aztán persze leközelebb megint…

Közben ahogy a vége felé közeledik a turnus, a nővérek kérdezgetik, hogy ki jön holnap, mikor jövök/jövök-e legközelebb. “People like you here, you know”, mondta nekem az egyik tegnapi éjszakás. És ez azért jól esik. Mert így, hogy mindig egyedül vagyok RMO, a többiekkel csak a váltás perceiben találkozom, nincsen viszonyítási alapom. csinálom amit csinálok, és fogalmam sincs, hogy a többiek olyanok-e mint én, vagy jobbak, vagy mi. Kell a visszajelzés.

Készülődöm a holnapra én is már. Összecsomagolnom nagyon nincs mit, csak a fehérneműk, meg a pipere, majd bedobálom reggel. Viszont holnap hazafelé nekiveselkedek, és nyitok egy itteni bankszámlát is. Sosem árt. Egyrészt ha itt költök, egyszerűbb arról (tervezünk egy kis tavaszolást Londonban), másrészt meg, ki tudja…

Hozzászólás

Kategória: Uncategorized

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s