Káosz angol módra

Ma a reggel kicsit kaotikusan indult, beugró altatóorvos volt, és 1-2 betegről most derült ki, hogy van valami plusz odafigyelést igénylő betegsége van. Így lett elhalasztott műtét, gyorsan gyorsan plusz előkészítés, ráadásul a helyettes anesztes nem volt járatos a helyi szokásokban. Idővel minden kisimult, de azért a főnővér felsóhajtott, hogy ilyenkor mindig eszébe jut, miért is hagyta ott az NHS-t.

Én otthon szoktam párat ügyelni azért, hogy mindig tudjam értékelni, milyen jó nekem. És minden alkalommal rosszabb egy kicsit, pedig a sürgősségi betegellátást tulajdonképpen szeretem. (A szívemnek kedves sürgősségi betegfelvételi osztályra úgy visszamennék, ha lenne, pénz, paripa, fegyver…). De a legutóbb 4 nővérből 3 veszekedett velem rettenetes módon, mert a munkámat próbáltam végezni, és megoldani a megoldhatatlan (jelen esetben az ágyhiányt). Persze megtörtént így is, aminek meg kellett, meg értem hogy mindenki frusztrált meg kiégett meg fáradt, de akkor sem gondolom, hogy előrevisz az, ha egymást bántjuk. És az élet túl rövid, hogy olyan környezetben töltsem, ahol rosszul érzem magam.

Itt még az ilyen „kaotikus” reggeleken is baráti a hangulat, és így könnyebb, ki gondolta volna. Persze sejtem én, hogy az NHS nem ilyen idilli, mint egy privát kórház, de az otthoninál azt hiszem ott is jobb a helyzet (és nemcsak az anyagiak miatt). Itt jól esik, hogy örülnek nekem, ha gyorsan jövök megköszönik (és jövök gyorsan), teljes felüdülés. Mennyivel jobb úgy dolgozni, hogy közben mosolyognak az emberre, egészen elképesztő.

A reggeli postával a GMC-től (a kamara) kaptam egy brosúrát, „Leadership and management for all doctors”. Nagyon érdekes, arról szól, hogy az orvosok vezető szerepet töltenek, tölthetnek be a kórházon belül, és ennek hogyan kell megfelelni. Érdemes beleolvasni, online itt található, nekem az jön le, hogy kicsit másképp vannak pozicionálva az orvosok a kórházban és a társadalomban.

Ma is volt terheléses vizsgálat ezúttal eseménytelen. Az asszisztensnő azt firtatta, hogy a magyarok fittek-e, vagy nem, mert az angolok szerinte nem fittek. Mondtam neki, hogy általánosságban szerintem a magyarok kevésbé fittek, mint az angolok. Várható élettartam és egészségi állapot tekintetében legalábbis biztosan el vagyunk maradva.

Ha már fittség, jártam ma a fizio- és hidroterápiás részlegen, mert meg kellett néznem valakit, aki kezelésre jött. Elképesztően nagy és jól felszerelt részleg, nagy medencével. Kicsit fura volt, hogy a gyógytornász fürdőruciban-köntösben jött elém a recepciójukra, először nem tudtam eldönteni ki is ő ebben a szerelésben. Sajnos én nem jutottam be a medencébe. De lassan itt a citrusfélékben gazdag vacsorám (narancsos-korianderes répaleves és lime-os hal), szóval mindenkinek jó étvágyat!

1 hozzászólás

Kategória: Uncategorized

One response to “Káosz angol módra

  1. H.Tünde

    Ezt a mondatot lopom:
    “És az élet túl rövid, hogy olyan környezetben töltsem, ahol rosszul érzem magam.”

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s