Tea-time

Hát nagy X-faktor nézés nem lett tegnap, az első szám után úgy elaludtam a kanapén, mint a bunda. Teheti, akinek nem fáj a foga… Pedig tegnap Motown este volt, kezdték a Dancing in the Street-tel (na eddig tudtam követni). Ma délután persze megismétlik, mert este lesz a szavazás.

Egyébként csendes vasárnap, a legizgalmasabb az volt, amikor lelki tanácsokat adtam a recepcióslánynak. Persze volt 1-2 beteg akit meg kellett nézni, pár vérvétel, kanül, de semmi dráma. Így volt időn délután rendesen teázni a nővérekkel. Meg most már kedvem is volt hozzá.

Van itt egy spanyol nővér, vele csevegtem hosszan, kíváncsi voltam hogy került ide, hiszen az angol orvosoknak meg az a vágyálma, hogy praxist nyissanak Spanyolországban. Mást sem hallottam a birminghami RMO-tól Dundee-ban. A nővér azt mesélte, hogy ő is nehezen jött el, mert végre kapott otthon végleges állást, sok helyettesítés után. De a férje itt kapott állást, a briteknél, és úgy gondolták a gyermeküknek jobbak a kilátásai, ha itt nő fel. Most aggódva figyeli, hogyan illeszkedik be az itteni óvodába, de úgy látja szereti. Meséltem neki az én angol gyerekkoromról, amit imádtam. Akkoriban az angol iskolarendszer sokkal gyerekbarátabb volt, mint a magyar. Amikor itthon még köpenyben, hátratett kézzel ültünk az iskolapadban (csak így felnőttként érzem át milyen egy barbár szokás volt az a hátratett kéz), itt a Királyságban állandóan csináltunk valamit, bábukat, színdarabot, kísérlete, kirándultuk. Persze én csak primary school-ba (5-11 éves korig tartó iskola) jártam ide, a későbbiekről nincs emlékem. De a spanyol nővér is azt mondta, hogy az angol nursery neki jobban tetszik, mint a spanyol, csak a nagy család hiányzik neki.

Valószínűleg nekik itt jobbak a kilátásaik, de pont ma ajánlottak a figyelmembe egy cikket az Independentben, amely szerint a britek is rászorulnak a bevándorlókra, érdemes elolvasni: Wanted: more immigrants to boost British economy

Nem mai történet, de volt egy vicces eset pár napja a crash call-lal. Jött a riasztás, kocogok, riasztás visszavonva. Azért mégiscsak megnézem mi újság, a nővér a fürdőszobából szól ki, hogy semmi sürgős, illetve sürgős volt, de csak a betegnek… Kiderült, hogy a páciens gyorsan akart a WC-re kijutni, ezért a sürgős gombot nyomta meg. Végülis a célját elérte, rohant mindenki egyből.

Ma végre bírtam enni, mondjuk a roast beef-et még nem mertem bevállalni ebédre, maradt a sajtos karfiol, de a koplalás után ez is nagyon jól esett. Vacsira lazacos meg rákos szendvics lesz, már korog a gyomrom.

Ja és a hírnév útján is egy újabb lépést tettem, a blog bekerült a Nők Lapja Cafe e heti ajánlójába. Sajnos a régi, freeblogos blogcímmel, de ott megvan az átirányító link. Azt sem teljesen értem, hogy miért pont a „Hogyan készülnek a luxustermékek” című ajánlóba keveredtem, lehet, hogy luxustermék vagyok?

Hozzászólás

Kategória: Uncategorized

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s